Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)

2003 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A papi ordo fokozatainak fejlődése a kezdetektől a Statuta Ecclesiae Antiqua (V. sz.) fegyelmi hagyományáig

Az egyes fokozatok elnyeréséről pontos tájékoztatást nyújtanak a Statuta Ecclesiae Antiqua kánonjai. Rendelkezést találunk a zsoltározóról - psalmista - (c. 98); az ostia- riusról (c. 97); a lectorról (c. 96); az exorcistáról (c. 95); az acolitusról (c. 94); a subdia- conusról (c. 93); a diaconusról (c. 92); a presbyterről (c. 91); és a püspökről (c. 90). A kle- rikusi státuszon kívül kitér az Istennek szentelt szüzekre (c. 99); az özvegyekre (c. 100); illetve más fogadalmat tett személyekre (cc. 101-102).

A zsoltározó kivételével33 mindegyik rend elnyeréséhez ordonációra van szükség, amely rendszerint a püspök által történik. A diakónus szentelés esetében kifejezetten szerepel a szövegben, hogy csak a püspök (solus episcopus) ordinálhatja, aki őt megáldja és kezét a szentelendő feje fölé terjeszti.34 AIV század végén keletkezett Canones apostolid?5 2. kánonja rövid formában, de egyértelműen leszögezi, hogy mind a presbitert, mind a diakónust, de minden további klerikusi fokozatot is a püspök által nyernek el az arra kiválasztottak.36 A szubdiakónus rendelése kapcsán a Statuta Ecclesiae Antiqua külön kiemeli, hogy az püspöki kézfeltétel nélkül történik, az üres paténa és üres kehely átadásával, amelyeket a püspök nyújt át neki. A kancsót, a kéztörlőt és a kézmosó tálat a szubdiakónus az archidiakónus kezéből veszi át.37 A rítusban átadott egyes eszközök (könyv, kendő, paténa, kehely stb.), illetve az ezekhez kapcsolt tanítás kifejezi, illetve utal a megkapott feladatra. A papszentelés püspök kézfeltételével történt, a teljes presbiterkollégium jelenlétében, akik a püspöki kézfeltétel után szintén feltették kezüket az újonnan szentekre.38 A püspök nem szentelhetett a presbiterkollégium összehívása nélkül.39 A papszenteléshez szükséges életkort a Neokaiszareiai Zsinat (314-319) harminc évben szabta meg, utalva Jézus Krisztus harminc éves korában történt megkeresztelkedésére és nyilvános tanítói működésének megkezdésére.40 A Statuta Ecclesiae Antiquaban található és a püspökszentelés rítusának rövid összefoglalását tartalmazó 90. kánon (II) leírása

33 C. 98 „Psalmista, idest cantor, potest absque scientia episcopi, sola iussione presbyteri, officium suscipere cantandi, dicente sibi presbytero: Vide ut quod ore cantas, corde credas, et quod corde credis operibus probes." MUNIER, C., (ed.), Concilia Galliae, 184.

34 C. 92 „Diaconus cum ordinatur, solus episcopus, qui eum benedicit, manum super caput illius ponat, quia non ad sacerdotium sed ad ministerium consecratur." MUNIER, C., (ed.), Concilia Galliae, 181.

35 Vö. ERDŐ P., Az egyházjog forrásai. Történeti bevezetés (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae VI), Budapest 1998. 28-30. GAUDEMET, Lesources du droit de l'tglise en Occident du Ue au Vile siecle, Paris 1985. 24-25. Kiadása: METZGER, M., Les constitutions apostoliques III (Sources chrétiennes 336) Paris 1987. 274-309.

36 C. 2. „Presbyter ab uno episcopo ordinetur, et diaconus, et reliqui clerici." Patrologiae cursus completus. Series Latina, ed. I.-P. MIGNE, I-CCXXI, Lutetiae Parisiorum 1844-1864. (PL) 67. col. 141. Görögül: METZGER, M., Les constitutions, III. 274.

37 C. 93 „Subdiaconus cum ordinatur, quia manus impositionem non accipit, patenam de manu episcopi accipiat uacuam et calicem uacuum, de manu uero archidiaconi accipiat urceolum cum aquamanile ac manutergium." MUNIER, C., (ed.), Concilia Galliae, 182.

38 C. 91 „Presbyter cum ordinatur, episcopo eum benedicente et manum super caput eius tenente, etiam omnes presbyteri, qui praesentes sunt, manus suas iuxta manum episcopi super caput illius teneant." MUNIER, C., (ed.), Concilia Galliae, 181.

39 C. 10 „Ut episcopus absque consilio compresbyterorum suorum clericos non ordinet, ita ut ciuium conniuentiam et testimonium quaerat." MUNIER, C., (ed.). Concilia Galliae, 168.

40 C. 11 „Presbyter ante tricesimum aetatis suae annum nullatenus ordinetur, licet valde sit dignus: sed hoc tempus observet. Nam Dominus noster tricesimo aetatis suae anno baptizatus est, et sic coepit docere." JOANNOU, P.P. (ed.), Les Canons, 80.

24