Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)

2003 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A papi ordo fokozatainak fejlődése a kezdetektől a Statuta Ecclesiae Antiqua (V. sz.) fegyelmi hagyományáig

resztény életben való tapasztalatszerzés útján készüljenek fel a klerikusi tisztségre alkalmas jelöltek.15 Az életkor meghatározása sűrűn ingadozott 25 és 35 év között. 418-ban Zosimus pápa (417-418) rendelkezése szerint az akolitusnak 20, a szubdiakónusnak 24, a diakónusnak 29, a presbiternek pedig 30 évesnek kell minimum lennie az ordinálás- hoz. A szenteléshez a fentieken kívül szükséges a civil jog szerinti szabad állapot (nem rabszolga) és a cölebsz státusz.

Ha megvizsgáljuk a IV-V században tartott helyi zsinatokat, több esetben láthatunk a résztvevők között laikusokat, azaz olyanokat, akik nem részesültek a szent rendekből.16 Azt is tudjuk, hogy Észak-Afrika vandál megszállása után az észak-afrikai egyházban nagyon fontos szerepet töltöttek be azok a laikusok, akik a keresztény közösséget irányították, mint seniores laid vagy seniores ecclesiae.17 Azonban ezek a tisztségek nem té- vesztendőek össze a szent szolgálattal, amelyhez szükséges az ordo egyes fokozatainak az elnyerése. Ehhez hasonló a diakonisszák helyzete a korai Egyházban. Már az apostoli korban fontos szerepe volt az özvegyek és a szüzek csoportjának, akik különböző szolgálatokat is elnyertek (vö. Róm 16,1; lTim 5,9-16),18 és akiket külön üdvözöl Antió- chiai Szent Ignác (tllO) a szmirnai egyháznak írt levelében.19 A III. században a keleti egyházban ismertek a női diakonisszák, akik feladatukat püspöki kézfeltétellel nyerték el, amint arról Nagy Szent Baszileiosz 2. kánoni levelének 44. kánonja, illetve a Khalke- doni Zsinat (451) 15. kánonja is beszámol.20 A diakonisszák különféle kisebb lelkipásztori feladatokat láttak el, mint például a betegek meglátogatása. Azt is tudjuk, hogy a monofizita szír egyházban azokon a helyeken, ahol nem volt sem presbiter sem diakónus a diakonissza végezte az oltáriszentség kiszolgáltatását, azonban a keresztség kiszolgáltatására nem voltak feljogosítva. Ez ellentétben állt a nyugati gyakorlattal, ahol ugyan nem léteztek diakonisszák, de megengedték a nőknek a keresztség kiszolgáltatá15 C. 2 „Quoniam plura, aut per necessitatem aut alias cogentibus hominibus adversus ecclesiasticam facta sunt regulam, ut homines ex gentili vita nuper accedentes ad fidem et instructos brevi temporis intervallo mox ad lavacrum spirtale perducerent, similique ut baptizati sunt, ad episcopatum vel presbyterium promoverent: optime placuit nihil tale de reliquo fieri. Nam et tempore opus est ei qui catecizatur, et post baptismum probatione quam plurima. Manifesta est enim apostolica scriptura, quae dicit: non neophytum, ne in superbiam elatus in iudicium incidat et laqueum diabuli. Si vero processu temporis aliquod animae delictum circa personam reperiatur huiusmodi et duobus vel tribus testibus arguatur: a clero talis abstineat. Si quis autem praeter haec fecerit, quasi contra magnum concilium sese efferens, ipse de clericatus honore pereclitabitur." Conciliorum Oecumenicorum Decreta, ed. ALBERIGO, J.-DOSSETTI, J.A.- JOANNOU, P-P.-LEONARDI, C.-PRODI, P. Bologna 1973.3 (COD) 6. vö. Laodiceai Zsinat (IV/2. sz.) 3. kánon, JOANNOU, P.P. (ed.), Les Canons des Synodes Particuliers (Discipline générale antique, IVe-IXe s. 1/2), Grottaferrata 1962. 131.

16 FAIVRE, A., Les laics aux origines de l'Église, Paris 1984.106-107.

17 Vö. CARON, P.G., „Les seniores laici de l'Église d'Afrique" in RIDA 6 (1951) 7-21.

18 Az egész kérdéshez részletesen pl. GRYSON, R., Le ministere des femmes dans l'Église ancienne, Gembloux 1972.

19 C. 13. CAMELOT, P.Th. (ed.), Ignace d'Antioche, 142-144.

20 Concilium Chalcedonense (451) c. 15. „Diaconissam non ordinandam ante annum quadragesiumum et hanc cum summo libramine. Si uero suscipiens manus inpositionem et aliquantum temporis in ministerio permanens semetipsam tradatad nuptias, gratiae Dei contumiliam faciens, anathematizetur huiusmodi cum eo, qui illi coniugitur." COD 94.

21