Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)

2003 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Pentateuchus - vallástörténet - üdvtörténet

elégíti ki, s nem csupán irodalomtörténeti jelentőségű, hanem elválaszthatatlan az ószövetségi kinyilatkoztatásra vonatkozó ismereteink megszerzésétől.1

A Pentateuchus-kritika története A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉTŐL A 70-ES ÉVEKIG

Az okmányelmélet modellje (J. Wellhausen)

A Pentateuchus keletkezésének folyamatát először J. Wellhausen foglalta átfogó rendszerbe2, amelyet okmányelméletnek nevezünk és a legújabb okmányelmélet formájában napjainkban tovább él. J. Wellhausen szerint a Pentateuchus (Wellhausen Hexateu- chusról beszél, mert a forrásokat Józsue könyvére is kiterjeszti) négy különböző időben és környezetben keletkezett okmány összedolgozásából keletkezett, és az okmányokat egy-egy zseniális szerző vagy kisebb iskola szabadon alkotott autonóm irodalmi alkotásának tekintette.

Az első okmány a Jahvista (]), melyet a Kr. e. 9. században Júdában foglaltak írásba. A második okmány az Elohista (E) az északi királyságban, Izraelben keletkezett, a Kr. e. 8. század elején. /. Wellhausen a JE elbeszélő anyagából a pátriárkái elbeszéléseknek nem tulajdonít semmilyen történeti értéket, míg Mózes és Józsue „epikus" korszakára a történetiség mércéjét bizonyos határon belül alkalmazhatónak véli. Szamária elfoglalása után (Kr. e. 722) az Elohista okmány Júdába került, ahol a Jahvistával egybedolgozták, és így keletkezett az úgynevezett Jehovista mű. A redakció 722 és 622 között, tehát a Második Törvénykönyv, azaz Deuteronomium publikálása előtt történt. A Kr. e. 8. századból ered a harmadik okmány a Deuteronomium, amelyet Józija király idején a templom renoválásakor talált törvénnyel azonosít ]. Wellhausen (Kr. e. 622) (2Kir 22). A Deuterono- miumot később egy redaktor bedolgozta a Jehovista (JE) egységébe (JED), amelynek során a JE is bizonyos átdolgozáson esett át. Ez a redakció még a JE Papi írással történt összekapcsolása előtt, 620 és 445 között történt. Az utolsó okmány a jogi szemléletű Papi írás (P),

1 Kutatástörténeti összefoglalás a Pentateuchus-kérdésben az utolsó 15 évben: De Pury, A. - Römer, T., Pentateuque en question: Position du problem et bréve histoire de la recherche: Pentateuque en question, A. de Pury szerk., Génévé 1989,9-80; magyar fordításban: A pentateuchos kutatás rövid története, Budapest 1994; Houtman, C, Dér Pentateuch. Die Geschichte seiner Erforschung neben einer Auswerlung, Kampen 1994; Otto, E., Kritik der Pentaleuchkomposition, ThR 60 (1995) 153-191. old.; Neuere Einleitungen in den Pentateuch, ThR 61 (1996) 332-341. old.; Briickenschlage in der Pentateuchforschung, ThR 64 (1999) 84-99; Seidel, B., Entwicklungen der neueren Pentateuchforschung im 20 Jahrhundert, Zaw 106 (1994) 476-485. old.; Schmidt, L., Zur Entstehung des Pentatuch. Ein kritischer Literaturbericht, VuF 40 (1995) 3-28; Ska, J. L., Le Pentateuque: état de la recherche a partir de quelques récentes „Introductions", Bib 77 (1996) 245-265; Nicholson, E„ The Pentateuch in the Twentieth Century. The Legacy of Julius Wellhausen, Oxford 1998; Kaiser, O., Pentateuch und Deuteronomistisches Geschichtswerk: Studien zur Literaturgeschichte des Altén Testamentes, Fzb 90, Wurzburg 2000, 70-133, 70-120; Römer, T, Le Pentateuque toujours en question: Bilan et perspectives aprés un quart de siécle de débat: Congress Volume Basel 2001, A. Lemaire szerk., Leiden 2002, 343-374.

2 Wellhausen, Prolegomena zur Geschichte Israels, 1883,19056,1981; Composition des Hexateuchs und derhistorischen Biicher des Alien Testaments, Berlin 1899, 19633 *.

148 I5===-