Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A lelkiismeret kérdése az Ószövetség bibliai hagyományában
A példák sokaságából Sámuel anyjának, Annának esetét említjük, aki magtalansága miatt szomorú, majd gyermeke születése után szomorúsága örömre változik, vagy a Példabeszédek könyvéből egy ellentétes gondolatritmusban álló mondást: „Akkor férje, Elkana, így szólt hozzá: ’Hanna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért szomorú a szíved ("paS in')? Hát nem több vagyok én neked, mint tíz fiú?'" (lSám 1,8); „Akkor Hanna így imádkozott: ’Szívem uiiong ('3b pbü) az Úrban, erővel tölt el Istenem. Szám nagyra nyílt ellenségeim ellen, mert örülhetek segítségednek”’ (lSám 2,1); Vagy: „A vidám szív (ncö 3b) derűssé teszi az arcot, de a szív bánata (3b"n3Ki)3) leveri (értsd: szomorú) a lelket" (Péld 15,13). Az érzelmek esetében tükröződik leginkább a szív vegetatív folyamataival való összefüggés, amely sok esetben az érzelem bibliai leírásában tükröződik, mint pl. a heves szívdobogás, a szív összeszorulása vagy megdermedése képi kifejezése a félelemnek, a szorongásnak, vagy a repeső szív az örömnek. Például az ún. szír-efraimita háború idején az ellenséges királyok közeledésére hírül vitték Dávid házának, s jelentették: „Arám már Efraimban táborozik. Erre úgy megremegett a király szíve és népének a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől” (íz 7,2 vö. íz 60,5; Zsolt 25,17; 119,32; Péld 14,30; stb.). AZ EMBER, AKI GONDOLKODIK, AKAR ÉS DÖNT A szív legfőbb funkciója nem az, hogy az érzelmek hordozója legyen. A bibliai hagyományban betöltött szerepe alapján elsőlegesen úgy áll előttünk, mint a gondolkodás és akarás, ill. a döntés központja az emberben.9 10 9 FABRY, H. J., art. zb leb zzb lebab ThWB IV, kol, 427-432 (V3.); WOLFF, H. W., Az Ószövetség antropológiája, 63-70. 10 Az érzelmeket és szenvedélyeket az Ószövetség még a rm (ruach) antropológiai fogalommal is kifejezi, jelentése „lélek, szellem; érzület, szenvedély" (bővebben lásd ALBERTZ, R.-WESTERMANN, C, art. mi ru“h Geist, THAT II., kol. 726-753, 738-740 (9.); TENGSTRÖM, / S. FABRY, H. J., art. mi ruah, ThWAT VII. kol. 385-425,407-418 (V). A ruach (mi) és a szív (zb) gyakran fedik egymást az érzelmek kifejezésénél, de a ruach nem fogható fel a szívhez hasonlóan az érzelmek helyének az emberben. A szív ugyanis az emberhez kötött, valami, ami az emberben van, ami az emberi egzisztencia része, míg a ruach ebben az értelemben nem tekinthető az emberi valóság részének. Olyan erő ugyanis, amely az embert nemcsak bensőleg, hanem mint kívülről jövő erő is uralhatja (bővebben lásd ALBERTZ, R.-WESTERMANN, C, 14
