Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Lelkiismeret - jog - törvény
A hívek a karitatív és apostoli céllal társulásokat hozhatnak létre és vezethetnek, tehát megilleti őket az apostoli kezdeményezés joga. Természetesen ahhoz, hogy ezek jogi személyként, vagy anélkül bejegyzésre kerüljenek, szükséges az illetékes hatóság jóváhagyása. Több ilyen kezdeményezés állt a történelem során szerzetes intézmények megalakulásának hátterében. A hívek szabadon, azaz minden kényszertől mentesen választhatják életállapotukat: család, pap, szerzetes. Létezhet itt is hívás a hívásban. Más rendbe átlépni, más egyházmegyébe inkardinálódni, a hatóság feladata megbizonyosodni egyrészt arról, hogy valóban isteni hívás és hiteles apostoli zélusz áll-e e szándék mögött (vagy csak kalandor- ság), másrészt hogy ez a lépés az egyház nagyobb javát, vagy az érintett személy valódi javát szolgálja-e. Ezt a szabadságot korlátozhatja mások szabadsága pl. házasságkötés esetén, hiszen a másik beleegyezése is szükséges. A szent tudományokban megfelelő kutatási szabadság, mely magába foglalja a Tanítóhivatal útmutatásának való engedelmességet. E nélkül nem katolikus teológus, hanem egyéb felekezethez tartozó teológussá (eretnekké), vagy egyszerű vallástudóssá válik a „hívő". A földi ország ügyeiben való szabadság, önállóság, de itt is engedelmesség által kondicionált: ti. ezeket a valóságokat az evangélium szellemével kell átitatniuk a Tanítóhivatal útmutatásai szerint. A szabadsággal, a jogainkkal való élés szintén alávetett annak, hogy keressük az igazságosat, a méltányosát és az üdvösét. Pl. egy megkeresztelt személy, aki egy borgőzös este után ráébred bűnösségére és úgy gondolja, hogy most gyónnia kell és éjjel kettőkor bekopogtat a helyi plébánoshoz azon a címen, hogy a plébánosnak kötelessége őt most meggyóntatni, mert neki különben joga van a szentséghez. A szabadsággal, mint jogaink érvényesítésével akkor élünk helyesen, üdvösen, ha figyelembe vesszük az egyház közjavát, mások jogait, a mások iránti kötelezettségeket. És itt találjuk szembe magunkat az egyházi hatósággal, mert a hatóság sajátos feladata, hogy biztosítsa, irányítsa a közjó figyelembe vételével a hívek szabad tevékenységét, vagyis jogai gyakorlását. A hatóság intézményesen hangolja össze a jogok gyakorlását, így biztosítja a szabadság kibontakozását. Példa: Buzgó katolikus tanárok katolikus iskolát akarnak létesíteni, minden feltétel adott, a hatóság mégsem engedélyezi. Látható, hogy a jogok gyakorlásának intézményes összehangolása elvezet a hatóság döntésének elfogadásához, engedelmeskedéshez. Ez az engedelmesség vezet a szabadság közösségi megvalósulásához. A hatóságnak különleges feladata biztosítani az egyházi élet gyümölcsöző működését. Minden helyzetben az igazságosat, a méltányosát és az üdvösét kell keresnie a törvényi előírások fényében a konkrét körülmények figyelembe vételével. Nem válhat se önkényessé, se engedékennyé (gyengévé), hatalmát törvényesen és kellő eréllyel kell gyakorolnia, ellenkező esetben igazságtalan viszonyt idéz elő, aminek végeredménye a hatóság megvetése, a lázongó szellem erősödése lesz, ami bomlasztó hatású, hiszen teret ad a rossznak. Az egyházi törvény tehát annak szolgálatában áll, hogy a hívő, de minden hívő személyisége egyszerre és szabadon bontakozzék. A hívő lelkiismeretesen köteles megkeresni hivatását, s felelősségteljesen élni kapott szabadságával. A lelkiismereti kötelezettség azt jelenti, hogy egyrészt cselekvő, együttműködő lelkülettel végrehajtjuk a törvényt, másrészt ha megsértettük, elfogadjuk a büntetést. 123
