Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A lelkiismeret az újszövetségi írásokban
Figyelemre méltó, hogy a 2Tim 1,3-ban maga Pál jelenik meg az állhatatos, „tiszta lel- kiismerettel" történő istenszolgálat példaképeként. Hasonló szemléletről tanúskodik az Apostolok Cselekedetei is: védekező beszédeiben Pál kétszer is vall arról, hogy feddhetetlen lelkiismerettel járt az Úr előtt, s ennek megőrzése érdekében továbbra is mindent megtesz (ApCsel 23,1; 24,16). A pasztorális levelekben két helyen a tévtanítók lelkiismeretéről is szó van. Az igaz hittől való eltérésből a szerző azt a következtetést vonja le, hogy a téveszméket hirdetők híjával vannak a jó lelkiismeretnek. Érdemes megemlíteni, hogy a kifogásolt tévtan komoly gyakorlati következményekkel is járt. Képviselői ugyanis, arra a dualisztikus szemléletre hivatkozva, hogy az anyag alapvetően rossz, nemcsak bizonyos (tisztátalannak vélt) ételek fogyasztását tiltották, hanem a házasságkötést is.54 Az Hím 4,2-ben azt olvassuk, hogy az igaz hittől elpártolok „meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben". Miként a bűnözőket és szökött rabszolgákat büntetés és megszégyenítés céljából tüzes vassal bélyegeztek meg, ugyanúgy a tévtanítók is hűtlenségük kitörölhetetlen jegyét hordozzák lelkiismeretükben.55 Igen érdekes az Tit 1,15-ben olvasható megállapítás: „A tisztáknak minden tiszta; a tisztátalanoknak és a hitetleneknek viszont semmi sem tiszta, mert szennyes az elméjük is, a lelkiismeretük is.” Abból a meggyőződésből kiindulva, hogy Isten minden teremtménye jó (lTim 4,4), a szerző arra a következtetésre jut, hogy a rossz, amelyet a tévtanítók az anyagban feltételeznek, hamis gondolkodásmódjukban rejlik. Bár különleges „tudásra" (gnózisra; Him 6,20) hivatkoznak, mégsem ismerik Istent (tisztátalan az elméjük), hiszen nem követik akaratát (tisztátalan a lelkiismeretük). A mondat azért is tanulságos, mert Jézus egyik mondására emlékeztet, miszerint nem az étel teszi az embert tisztátalanná, hanem a szív (Mk 7,18-23). Az ember tisztaságát tehát nem külső tényezők határozzák meg, hanem a benső, amelyre a zsidó hagyomány a „szív", a hellenista kultúrkör pedig az „értelem" és a „lelkiismeret" szavakat használja. A jó lelkiismeret eredete (Zsid; lPét) A pasztorális levelekhez hasonlóan a Zsidóknak írt levélben és Péter első levelében is a jó, illetve tiszta lelkiismeret a keresztény lét alapvető adottságaként szerepel. Ezekben az iratokban ugyanakkor nyíltan megfogalmazódik az, ami a pasztorális levelekben csak közvetve jut kifejezésre: a „tiszta lelkiismeret" a megváltás következménye. A Zsidóknak írt levél központi témája Krisztus főpapsága, illetve Krisztus egyetlen áldozata, amely más jellegű, mint az ószövetségi áldozatok.56 Ez utóbbiak csak külső szertartások, amelyek magát a szolgálattevőt (áldozat-bemutatót) sem tudják „lelkiismeretben tökéletessé tenni" (Zsid 9,10). A rendszeresen megismétlendő állatáldozatok nem képesek véglegesen megszabadítani a bűntől és a bűntudattól (Zsid 10,2), vagyis nem képesek az emberi benső radikális átformálására. Krisztus áldozatának következtében vi54 A kérdés részletesebb kifejtését lásd Roloff, ]., Timotheus, 228-239; Oberlinner, L., Die Pastoralbriefe III: Titusbrief, Freiburg 1996, 52-73. 55 A megpecsételés ókori gyakorlatához vö. Spicq, C, Epitres Pastorales, 496-497; Roloff, J., Timotheus, 221- 222. 56 Vö. Vanhoye, A., Prétres anciens, prétre nouveau selon le Nouveau Testament, Paris 1980. 115
