Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)
2003 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A lelkiismeret az újszövetségi írásokban
A lelkiismeret témája a Korintusiaknak írt 1. levélben is megjelenik, nevezetesen a bálványáldozati hússal kapcsolatos részben (8,1-11,1). A téma fontossága már abból is látszódik, hogy a aw€L&r|ais főnév összesen nyolcszor fordul elő ebben a szövegrészben. Mielőtt Pál érvelését szemügyre vennénk, vázolnunk kell a háttérben álló problémát, hiszen az apostol itt konkrét helyzetet szem előtt tartva ad eligazítást. Az ókori pogány világ vallásgyakorlatainak megfelelően Korintus templomaiban is rendszeresen mutattak be áldozatot különböző istenségeknek. A bálványáldozati lakomákról megmaradt húst részben a résztvevők rendelkezésére bocsátották, hogy otthon, családi körben fogyasszák el, részben pedig a piacon értékesítették. Magától értetődő, hogy a keresztények számára felvetődött a kérdés: szabad-e nekik bálványkultuszból származó húst enni? A közösség egyik része, arra az ismeretre hivatkozva, hogy bálványistenek nem léteznek, s így a nekik felajánlott húst sem tehetik tisztátalanná, nem látott nehézséget abban, hogy a piacon árult húst megvegye és elfogyassza, illetve, hogy a pogány ismerőseik ünnepi étkezésre szóló meghívását elfogadja. A közösségben ugyanakkor olyanok is voltak, akik korábbi vallási kötöttségeiktől még nem teljesen szabadultak meg. Bár elméletileg bizonyára ők sem hittek a bálványok létében, de magatartásukat még a régi meggyőződés motiválta, és a húst továbbra is gyanús szemmel tekintették.39 Úgy tűnik, hogy a bálványáldozati hús elfogyasztásának mind a támogatói („erősek"), mind pedig az ellenzői („gyengék") a lelkiismeretre hivatkoztak.40 Éppen ezért nagyon érdekes és tanulságos Pál állásfoglalása, aki kétszer is tárgyalja a témát, először a 8. fejezetben, majd a 10. fejezet második felében.41 A 8. fejezetből bennünket főképp a 7-13. versek érdekelnek. Az apostol először is a gyengék helyzetét vázolja: „egyesek mindmáig bálványokhoz szokva, a húst, mint bálványáldozatot eszik, és lelkiismeretük, mivel gyönge, beszennyeződik" (lKor 8,7). Feltűnő, hogy Pál itt az aggályoskodók „gyenge" lelkiismeretére hivatkozik, amely abban mutatkozik meg, hogy a keresztény szabadsággal, a múlt negatív hatása miatt, még nem tudnak megfelelően élni. Még nem képesek arra, hogy a bálványok nemlétének felismeréséből levonják a felszabadító következtetést: a bálványoknak áldozott hús, önmagában tekintve, semmiben sem különbözik az egyéb hústól. Amennyiben a húst mégis megeszik, lelkiismeretük „beszennyeződik" (8,7), vagyis bűntudattal terhelt. Érvelésének következő lépésében Pál azt tudatosítja, hogy az étel sem pozitív, sem negatív formában nem befolyásolja az Istennel való kapcsolatot (8,8), majd rámutat: az A lelkiismeret kötelező érvénye és mások lelkiismeretének tiszteletben tartása 39 A bálványáldozati hús kérdéskörének részletesebb tárgyalását ld. De Lorenzi, L. (szerk.), Freedom and Love. The Guide for Christian Life (1 Co 8-10; Rm 14-15), Rome 1981; Klauck, H.-J., Herrenmahl und hellenis- tischer Kult. Eine religionsgeschichtliche Untersuchung zum 1. Korintherbrief, Münster 19863, 240-285; Schrage, W., Der erste Brief an die Korinther II, Solothurn 1995,216-221. 40 Egyes exegéták (Pierce, C, Conscience, 60-65; Murphy O'Connor, J., L'existence chrétienne, 164k) úgy vélik, hogy a aweiSrioL? főnév a korintusi keresztények közvetítése révén került be a páli levelekbe. Valószínűbb azonban, hogy a hellenista köznyelvben jól ismert kifejezésről van itt szó, amelyet Pál a korintusiaktól függetlenül is ismert, miként azt a Római levélben való előfordulások is mutatják. Vö. Eckstein, H. J., Syneidesis, 232-234. 41 A 9. fejezet és a 10. fejezet első fele is a bálványáldozati hússal kapcsolatos, de a lelkiismeretről nincs bennük szó. A 9. fejezetben Pál saját magatartására hivatkozva azt hangsúlyozza, hogy bizonyos esetekben a közjó érdekében le lehet, sőt le is kell mondani a szabadság, illetve a jog érvényesítéséről. A 10,1- 22-ben pedig a bálványáldozati lakomákon való felelőtlen részvétel veszélyeire hívja fel a figyelmet. 109
