Teológia - Hittudományi Folyóirat 37. (2003)

2003 / 3-4. szám - Kocsis Imre: A lelkiismeret az újszövetségi írásokban

Az Újszövetség sajátossága, hogy a „szív" (icapSía) mellett más antropológiai fogalmakat is használ az ember belső megnyilvánulásainak kifejezésére. Ezek egyike a aweiSricris (szüneidészisz), amely nagyjából megfelel az általunk ismert „lelkiismeretnek", s amely értekezésünk voltaképpeni témája. A főnév háromszor előfordul ugyan az Ószövetség görög fordításában, a Septuagintában (Préd 10,20, Bölcs 17,10; Sir 42,18), de csak a Bölcsesség könyvében jelent lelkiismeretet.2 Az Újszövetség irataiban 30-szor szerepel, mégpedig az Apostolok Cselekedeteiben (2-szer) és a levélirodalomban (Pál apostol főleveleiben 14-szer, a pasztorális levelekben 6-szor, a Zsidóknak írt levélben 5- ször, Péter első levelében 3-szor).3

Mivel a auveíSriCTi? főnév a görög kultúrkörből került át a keresztények szókincstárába, első lépésként a görög-hellenista iratok szóhasználatát tekintjük át, ezt követően pedig az újszövetségi alkalmazást vizsgáljuk először a páli levelekben, majd az Újszövetség egyéb irataiban.4

1. A CTW6Í8t|(71S kifejezés eredete és használata

A GÖRÖG-HELLENISTA IRATOKBAN

A f] aweí8r|ais (hé szüneidészisz) főnév a aúuoiSa (szünoida) igéből származik, amelynek voltaképpeni jelentése: „együtt tudni (ismerni) valamit". Az együtt-tudás alapja a szemtanúság, aminek következtében az ismeret birtoklója a tanú és a vádló szerepében tud fellépni.5 Gyakori az ige visszaható formája: uwoiSa é|iairrü) (szünoida emautó) (tudok magamról). Ez a saját személlyel kapcsolatos tudás kezdetben még nem erkölcsi jellegű; pusztán arra vonatkozik, hogy az ember mint értelemmel bíró lény tudatában van annak, amit tett és tesz. A későbbi szövegekben viszont ezzel az öntudattal erkölcsi felelősség is párosul, s így a múltbeli tettekre való reflexió megfelel annak, amit lelkiismeretnek szokás nevezni. E tekintetben a Kr. e. 4. századtól kezdve találunk egyértelműnek mondható példákat.6

2 A Préd 10,20-ban gondolatot jelent a oui/eíSrioLs, a Sir 42,18-ban pedig általános jellegű ismeretet.

3 Az a tény, hogy az evangéliumokban nem szerepel a aweí8r|ais, az ószövetségi hagyomány alapján különösebben nem meglepő. Ám említésre méltó, hogy a főnév a Jn 8,9 egyik szövegváltozatában mégiscsak megtalálható: a házasságtörő asszony vádlói egymás után távoztak „a lelkiismerettől vádolva" (Ottó Tfjs cwa8ij(jeu)s tXeyyóp-etol). Azonban ez a változat, amely Alexandriai Philón szemléletével mutat rokonságot, biztosan késői kiegészítésnek tekintendő (csak az ún. Textus Receptus tartalmazza). S azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy maga a házasságtörő asszonyról szóló elbeszélés is a szöveg átha- gyományozása során került be János evangéliumába. Vö. Metzger, B. M., A Textual Commentary on the Greek New Testament, London 1975, 219-222.

4 A CTwáöriais eredetének és újszövetségi használatának részletesebb ismertetése az alábbi művekben található meg: SPICQ, C, La conscience dans le Nouveau Testament, RB 47 (1938) 50-80; Dupont, Syneide- sis. Aux origines de la notion chrétienne de conscience morale, Studia Hellenistica 5 (1948) 119-153; Pierce, C, Conscience in the New Testament, London 1955; Stelzenberger, )., Syneidesis im Neuen Testament Padern- born 1961; Maurer, C., Art. awoiSa, ouveíSriais, ThWNT VII (1964), 897-918; Eckstein, H. J., Der Begriff Syneidesis bei Paulus. Eine neutestamentlich-exegetische Untersuchung zum „Gewissenbgriff", Tübingen 1983. Kránitz M., A lelkiismeret fejlődése Órigenészig, Budapest 2002,11-61.

5 Vö. Maurer, C., aiiwxSa, 897-898.

6 Vö. Pierce, C., Conscience, 21-28; Maurer, C, awoiSa, 899.

—===== 102 =5=-----