Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A bibliai őstörténet és az ókori Kelet irodalmi hagyománya
s keresd az életet helyette - életet mentesz a hajóval! Gyújts egy-párt az élő fajokból, hogy akkor magjuk ne vesszen! Pontos mérték szerint építsd meg a hajót: se széle, se hossza hajszálnyit nem térhet el attól, amit veled parancsként közlök. Ha elkészültél idejében, a szent tengeren horgonyozz le - horgonyoz le és várj a jelre, mikor vitorlát bontanod kell!" Utnapistim teljesíti Éa isten parancsát, és megépíti a bárkát, amely majd megmenti életét: „Mihelyt a reggel fénye feljött, tenni kezdtem Éa parancsát. Négy napom telt el házbontással, négy éjszakám telt rombolással, hajóm hosszát és szélességét ötödnapon végre kimértem. Palát húsz rőfnyi magasra parancs szerint fölvonnom kellett, szintúgy százhúsz rőf széle-hossza. Elgondoltam a hajótestet s pontos terv szerint lerajzoltam. Hat fedélzetet választottam el rajt, mindegyikét hét-hét részre osztottam. Padozatát kilenc részre választottam el..." Amikor elkészült a hajó, Utnapistim rokonaival és barátaival együtt a hajóba száll, amelyre minden állatból is egy-egy párt magával visz: „Akkor gondosan összeszedtem arany-ezüst marhámat s minden mozdítható vagyonomat, s szolgáimmal reárakattam. Egy-egy párt az élő fajokból rekeszes belsejébe zártam s én magam is, rokonságommal s nagyszámú kedves emberemmel, szolgákkal s kézmívesekkel odaköltöztem a hajóra. Gondom volt rá, hogy egyetlen hasznos ipar ki ne maradjon! Zsúfolásig terhelve állott a bárka, melyet építettem: a ketrecbe zárt hím-oroszlán árnyékában bárányka béget, vadbika horkan, nyála csordul, mellette megkötözött lábú keselyű vergölődik, szárnya a hajót csaknem felröpíti!" így sikerült megmentenie az emberiséget és az életet a földön az áradat pusztítása elől, amely mindent elpusztított, s mértéke még az isteneket is megrendítette: „Álló napig zúgott-morajlott a déli szél, sziklákat döntött, sarkát a víz szügyébe vágta, s korbácsával habosra verve addig űzte-hajtóttá, míg csak ágaskodva a hegyre nem tört. Zilált sörényű harci ménként szembeszökve, vadul sodorva, hullám zúdult az emberekre, akik lentről mindegyre följebb szöktek az ár elől, s a csúcson tehetetlenül megrekedtek. Fojtó gőzök lepték el őket; olyan sötét volt, mint a zsákban; a fellegektől és a szélzúgástól nem láttak, nem hallották egymást, s oly sűrű homály takará el a földet, hogy az istenek se tudhatták mi történik ott lenn .... É g és föld szakadt, s már nem maradt hely, biztonságos az isteneknek, ők is lentről mindegyre följebb szöktek az ár elől az égen —== 94 ===----
