Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Bolberitz Pál: Cusanus, az egység filozófusa
és Meister Eckhart hatására utal, arra mégis minden írásában ügyel, hogy a véges teremtmény és a végtelen Isten közötti egyértelmű különbözőséget hangsúlyozza. E vonatkozásban is látható, hogy Cusanus az egység kiemelése közben az egység és különbözőség kényes egyensúlyának megsértése ellen nem vét. Tán Scotus Eirugena nyomdokain jár a reneszánsz e nagy gondolkodója, amikor a világot theophániának12 tekinti. O ezt úgy fejezi ki, hogy a világ az isteni lét „contractiora.13 Nézete szerint a világ „maximum contractum", „korlátozott legnagyobb", amit „emanatio"14 útján hozott létre a teremtés során Isten, aki viszont a feltételekhez nem kötött feltétlen „legnagyobb", a „maximum absolutum".15 Az emanatio gondolatának megjelenése Cusanus teremtésteológiai spekulációiban újplatonikus hatásra utal, de ez nem volt ismeretlen sem a középkor, sem a reneszánsz gondolkodóinál. Cusanus e szellemben még zavaróbb kifejezéseket is használ Isten és a világ viszonyának vizsgálatában, amikor azt írja, hogy a teremtmény „mintegy teremtett Isten"-ként („Deus creatus")16 szemlélendő. Sőt oly messzire merészkedik, hogy azt állítja: Isten a világmindenség abszolút lényege, s maga az univerzum valamiféle isteni lényeg, de korlátozott és lehatárolt értelemben.17 A „De coniecturis" című művében Cusanus azt vallja, hogy Isten benne van a világban, de ugyanakkor a világ is benne van Istenben18, ám csak olyan értelemben, ahogyan ezt a „De visione Dei" című művében kifejti: Isten önmagában nézve láthatatlan, de látható úgy, mint teremtmény („uti creatura est")19. Épp e kifejezések keltették sokakban azt a benyomást, hogy Cusanus a panteizmust vagy az akozmikus panenteizmust hirdeti. Persze mindezt elkerülhette volna, ha a Szent Tamás által világosan kidolgozott létanalógia elvét és kifejezéseit felhasználva tárgyalt volna Isten és a világ viszonyáról. Ám mégis Cusanus e félreérthető (vagy félremagyarázható) kifejezései igen hasznosnak is bizonyulhatnak korunkban, amikor sokakat elkápráztat az univerzum nagysága és látszólagos végtelensége. Nem inkább azt mondhatnánk - Cusanus ihletésére -, hogy a világmindenség a mi oldalunkról nézve végtelen nagyság (de lehatárolt értelemben)?20 Ugyanez a cusanusi elv alkalmazható napjaink ember (emberiség) „imádatával" kapcsolatban is, amikor azt írja, hogy „az ember Isten, de nem abszolút értelemben, hiszen ő csak ember, de ugyanakkor emberi Isten" („humanus est igitur Deus").21 Ilyen értelemben hangsúlyozza, hogy „az ember a világ", de nem panteista összefüggésben kell szavait felfognunk, hiszen azt tanítja, hogy az ember egy „meghatározott világ" kicsiny, „összesűrített világ", „mikrokozmosz". A cusanusi mikrokozmosz fogalma ismételten a rá annyira jellemző egységelvet tükrözi, ugyanis ezzel is csak azt kívánja kifejezni, hogy a makrokozmosz és mikrokozmosz azonos lételvek által megala12 „Isten megnyilvánulása" 13 Lat. korlátozott 14 Lat. kiáradás >5 Uo. 2,4 i« Uo. 2,2 17 „Est einim Deus quidditas absoluta mundi seu universi. Universum vero est ipa quidditas contracta." (De docta ignorantia, 2,4) 18 Vö. De coniecturis, 2,7 19 „De visione Dei", 12 20 Vö. Einstein kifejezése: Az univerzum véges (de határtalan), míg Cusanus szerint Isten végtelen nagyság (de határtalan és abszolút értelemben). 21 Vö. „De coniecturis", 2,14 7
