Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Harsányi Pál: Genetikai forradalom: valóban minden jó, ami technikailag lehetséges?
A különböző technológiákban az eszközök megválasztását a befektetés/eredmény arányának optimalizálása szabja meg. Az etikai reflexióban azonban ez nem így van, hiszen a cél nem szentesíti az eszközt59. A cél és az eszköz között itt nem egy külsődleges, funkcionális jellegű kapcsolat van, hanem egy kölcsönös és egymást meghatározó viszony. Az etikai elemzések során is a célt legjobban megvalósító eszközök megválasztására törekszünk, de itt nem a technikai hatékonyság a fő szempont. A cél gs az eszközök között nem lehet ellentmondás. Az eszközök a születőben lévő céllal azonosak, azaz az elérendő cél konstitutív elemei. Ebben az értelemben nem a cél szentesíti az eszközt, hanem a cél értelmessé teszi az eszközt, de ugyanakkor a cél kritériumként is szolgál a megfelelő eszközök megválasztásában. A szabad és felelős döntés egy akaratban egyesíti a célt és az eszközt, így a kettő szerves egységet alkot. A cél és az eszköz mély egységének oka az eszközök etikai szempontú jelentésében van. így az eszközök nem fizikai vagy anyagi valóságok, hanem tettek, melyek értékkritériuma és célja végső soron az emberi személy, az erkölcsi alany. Az utilitarista megközelítés, mely a tetteket csak az általuk előidézett hatás alapján ítéli meg, figyelmen kívül hagyja a cselekvő személy mélyebb indítékait, cselekedeteinek alapvető irányát és a tettek szimbolikus jelentését. A cselekedeteket erkölcsi szempontból nemcsak az általuk előidézett hatás, hanem jelentésük alapján is meg kell ítélnünk, hiszen a haszonelvű etikai modellben emlegetett jólét is értelmezés kérdése, azaz pontosan mit értünk jóléten, és milyen emberkép alapján alakítjuk ki a jólét kritériumait. AZ ERKÖLCSI SZEMPONTOK NEM KORLÁTOZÓDNAK AZ EMBRIÓ VÉDELMÉRE Az őssejtkutatással és a génterápiával kapcsolatos etikai kérdések nem korlátozódnak az embrió védelmére és az orvostudomány haladásának kérdésére. Magukba foglalják a társadalom peremére szorult emberek iránti elkötelezettség problémáját, akik nehezebben jutnak egészségügyi ellátáshoz, valamint a társadalmon belüli szociális kapcsolatok kérdését is. Az előttünk álló évtizedek újra és újra elő fogják hozni az ember önmagában lévő méltóságának és az emberi élet korlátainak kérdését csakúgy, mint a tudományos kutatás, a csúcsszintű kezelés és a mindenki számára elérhető orvosi ellátás egyensúlyának problémáját. Ezen túl mindig is jelentkezni fog az emberi individuum jogainak, megállapításának és biztosításának kérdése az élet kezdeti és végső szakaszában. Társadalmi etikánkban az individualizmust és a technikában való és megfelelő anyagi jólétre alapozott bizakodást a szolidaritásra, az egészség tágabb értelmezésére és a szenvedők megsegítésére irányuló elkötelezett etikának kell felváltania. Abban nem lehetünk biztosak, hogy a humánembrió státusának filozófiai és erkölcsteológiai kérdésében rövidesen széles körű egyetértés alakul ki, de az bizonyos, hogy az orvos- tudomány eredeti célját, az emberek gyógyítását és életük humánusabbá tételét meg kell őrizni egy olyan korban, amikor az orvostudomány és a gazdasági élet intézményei egyre inkább összefonódnak60. 59 II. JÁNOS PÁL, Discorso al congresso internaziomle sui trapianti. (A szervátültetéssel foglalkozó nemzetközi konferenia résztvevőihez intézett beszéd), „L'Osservatore Romano", 30 agosto 2000. 60 Vő.: CASALONE, C, Cellule staminali: la decisione del Presidente Bush, „Aggiornamenti Sociali" 52 (2001) 705-710. 75