Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Harsányi Pál: Genetikai forradalom: valóban minden jó, ami technikailag lehetséges?
Teológia 2002. 1-2. szám HARSÁNYI PÁL O.F.M. Genetikai forradalom: valóban minden jó, ami technikailag lehetséges? A humán genom feltérképezése, a klónozás lehetősége és az egyes örökletes betegségek kihívása a géntechnika felértékelődését jelentette az utóbbi évtizedben. Ez a folyamat sajnos abba az irányba mutat, hogy a természettudományos eredményeket nem a test-lélek egysége, ember egészének java szempontjából értékelik. Legtöbbször a kísérleti eredmények későbbi társadalmi hatásairól, az alkalmazás szimbolikus jelentéséről és a felvetődő szociális igazságosság kérdéseiről szó sem esik. Ebben a tanulmányban a genetikai kutatások eredményeinek felhasználásáról és ezek etikai vonatkozásairól lesz szó, így a genetikai tesztekről, a génterápiáról, a klónozásról és az őssejtekkel kapcsolatos kísérletekről. Előzmények Az 1900-as év jelezte a huszadik században kibontakozó biológiai forradalom nyitányát, amikor H. de Vries, K. Correns és E. Tschermak felfedezte G. Mendel nyolcéves kutatómunkájának eredményét (1856-1863). Mendel növénykeresztezési kísérleteivel rájött a fenotípusos jellegek átörökítésének néhány alapjellegzetességére: az egyes tulajdonságok elkülönülő egységekben vannak meghatározva, melyek az ivarsejtekben találhatók. 1902-ben egy fiatal amerikai kutató, W. S. Sutton Mendel eredményei és saját kísérletei alapján a tulajdonságok átörökítéséért felelős elkülönülő egységeket a sejtekben megfigyelhető kis testecskékhez (kromoszómákhoz) kötötte, melyek több ilyen egységet tartalmaznak1. Ezekhez az információhordozó egységekhez W Johansen rendelte a gén nevet. Ezt a feltételezést 1910 és 1913 között T. H. Morgan és A. H. Sturtevant kísérletesen is igazolta2. így már 1913-ban világos volt, hogy a gén mint anyagi valóság, 1 SUTTON, W S.The chromosomes in heredity, „Biological Bulletin" (1903) vol. 4,231-251. 2 SERRA, A., La rivoluzione genomica. Conquiste, attese e richi, „La Civiltá Cattolica" (2001) II, n. 3623,440. 59
