Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Erdő Péter: A II. Vatikáni Zsinat "Christus Dominus" kezdetű határozatának hatása az egyházi jog fejlődésére
hívotti pozíciót ad a nunciusnak55. Ugyanakkor feladata a pápai követnek a béke, a fejlődés és a népek együttműködése előmozdítása, valamint a Katolikus Egyház, a többi keresztény egyházak és közösségek, sőt a nem keresztény vallások megfelelő kapcsolatának segítése is. Küldetéséhez tartozik, hogy mindazt, ami az Egyház és a Szentszék hivatásával kapcsolatos, a püspökökkel együttműködve pártfogolja az állam vezetőinél (vö. 364. k. 5-7.). Ebből következik, hogy a püspököknek és a püspöki konferenciáknak is, kivált az államhoz fűződő, de a népek közötti viszonyt érintő és a vallásközi kérdésekben is egyeztetniük kell a pápai követtel. Különben a pápa képviselője nem tudná küldetését teljesíteni. Ez a püspöki kollegialitás fényében kifejlődő munkakapcsolat erősíti a Katolikus Egyház látható egységének tanúságtételét, ugyanakkor kiegyensúlyozottságot, tekintélyt és erőt ad a helyi püspökök munkájának is. A konkrét együttműködési formákra szép példa az államokkal kötött szentszéki megállapodások előkészítése és végrehajtása. Ezen a téren a Szentszék egyfelől bevonja a püspöki konferenciák képviselőit a szentszéki tárgyaló küldöttségekbe, másfelől maguk a nemzetközi egyezmények utalnak néha arra, hogy az egyes kérdések részleteiről a püspöki konferenciának kell normatív megegyezést kötnie az állami hatóságokkal. Ezen a téren az utóbbi másfél évtized európai szentszéki egyezményei rendkívül sok pozitív tapasztalatot hoztak. A Szentszékbe vetett bizalom a helyi egyházak részéről és az adott ország püspökeinek bevonása a nemzetközi ügyekbe a Szentszék részéről nagyban hozzájárult Közép- és Kelet-Európa egyházi életének megújulásához55 56. Megjegyzendő, hogy már maga a Christus Dominus (19) érzékelteti azt az erőteret, ahol a püspököknek apostoli feladatukat teljesíteniük kell: egyfelől teljesen akadálytalanul kell tudniuk érintkezni az Apostoli Szentszékkel, másfelől „ahogy püspökökhöz illik", fáradoznak „a társadalom és az állam boldogulásán és javán is". g) A püspökök és az egyházmegyék A Christus Dominus tanítása szerint az egyházmegye „Isten népének olyan része, amely a püspökre van bízva, hogy ő azt pásztorként vezesse, a papsággal karöltve. Ez a csoport ragaszkodik pásztorához, aki összegyűjti a Szendétekben az evangélium és az Eucharisztia révén, és így részegyházat alkot. Benne jelen van és tevékeny Krisztusnak egy, szent, katolikus és apostoli Egyháza" (11). A részegyház fogalmában tehát a megyés püspöknek mint saját pásztornak a szerepe lényeges és nélkülözhetetlen. Ezt a részegyház fogalmat a Christus Dominus-ból az 1983-as CIC 369. kánonja is teljes egészében átveszi. Eszerint a részegyház lényegi alkotóelemei: a püspök mint saját pásztor, Isten népének egy bizonyos része, a papság (presbyterium), vagyis az áldozópapok összessége, továbbá maga a Szentlélek, akiben a pásztoroknak az evangélium és az Eucharisztia révén ezt a népet egybe kell gyűjtenie. így az Eucharisztia és az evangélium is az egy55 Vö. pl. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Szabályzata, I. fejezet 3. cikkely: „A pápai nunciust minden egyes teljes ülésre hívják meg". 56 Vö. pl. ERDŐ, P, A pápaság és a püspöki konferenciák, in Szolgálat 84 (1989) 37-44; UA., A püspöki kar szerepe a modern államban, in Vigilia 63 (1998) 2-8; UA., Le Conferenze episcopali nelle relazioni della Chiesa con lo Stato moderno, in Revista Espanola de Derecho Canonico 55 (1998) 255-263; UA., II concordato in Europa, in Folia Canonica 4 (2001) 45-52; D'ONORIO, J. B., La diplomatic concordataire de Jean Paul 11, in UA. (dir.), La diplomatic de Jean Paul II (Etudes de l'Institut Európáén des Relations Eglise-Etat), Paris 2000, 251-301; vö. MARTÍN DE AGAR, J. X, Raccolta di Concordati 1950-1999, Cittá del Vaticano, 2000; UA., 1 Concordati del 2000, Cittá del Vaticano, 2001. 40
