Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)

2002 / 1-2. szám - Erdő Péter: A II. Vatikáni Zsinat "Christus Dominus" kezdetű határozatának hatása az egyházi jog fejlődésére

b) A személyi prelatúrák

A Christus Dominus általánosan szól a püspökök egész Egyházra kiterjedő gondoskodásáról és a személyi elv érvényesítéséről bizonyos helyzetekben, a személyi prelatúrákról viszont a klérus jobb elosztásával összefüggésben a Presbyterorum ordinis kezdetű zsinati határozat 10b pontja tesz említést. Ezt konkretizálta az Ecclesiae Sanctae 1.4. pontja. A hatályos egyházjogban a személyi prelatúrák arculatát az 1983-as CIC 294- 297. kánonja szabályozza35. Eszerint „a papok megfelelő elosztásának elősegítésére vagy különös lelkipásztori, illetve missziós feladatok ellátására bizonyos területeken vagy bizonyos társadalmi csoportok körében az Apostoli Szentszék az érdekelt püspöki konferenciák meghallgatásával személyi prelatúrákat alapíthat, melyek világi papokból és diakónusokból állnak" (294. k.). Az egyetlen létező személyi prelatúra alapítólevelét és szabályzatának jóváhagyását a Szentszék még az 1983-as CIC hatálybalépése előtt adta ki, így annak arculata többek szerint sajátosságot képvisel a Codexben szereplő általános jogi alakzathoz képest36.

c) A püspöki szinódus

Az egész Egyházat erősen érintő intézményi újítás, amely a püspöki kollegialitás gyakorlati érvényesülését szolgálja, a püspöki szinódus megalapítása. A Christus Dominus 5. pontja beszél a föld minden tájáról kiválasztott püspökök tanácsáról, mely a pápának nyújt segítséget. Tehát nem a püspökök testületének mint olyannak a hivatalos szervéről van szó, nem arról, hogy a püspöki kollégium maga gyakorolná legfőbb egyházi hatósági ténykedését, mint mondjuk az egyetemes zsinaton (vö. Christus Dominus 4), hanem a pápa tanácsadó szervéről. A szinódus intézménye divatossá tette a teológiai és egyházjogi szóhasználatban a „szinodalitás" kifejezést, melyet a legkülönbözőbb értelemben szokás használni. A legkorrektebbnek Georges Chantraine meghatározása tűnik, aki szerint a szinodalitás a püspöki kollegialitásnak a legtágabb értelme37. A kollegialitás szót viszont a későbbi teológiai irodalomban keletkezett zavarok miatt pontosítani kellett. így került előtérbe a tényleges kollegialitás (

collegialitas effectiva) és az érzületbeli kollegialitás (collegialitas affectiva). Az első csupán a püspökök testületének mint egésznek a hivatalos cselekményeit jelöli, a második viszont minden olyan közös püspöki ténykedést, amelyben egymás segítése, az együttes cselekvés fejeződik ki38. Ebben az utóbbi értelemben a püspöki szinódus is a püspöki kollegialitás megnyilvánulása. Az azóta eltelt években rendkívüli mértékben elterjedt - épp a szinódus intézményének elnevezése alapján - minden fajta közös, testületi vagy akár demokratikus jellegű ténykedésre a szinodalitás kifejezésének alkalmazása, főként amikor

35 Vö. pl. Az Egyházi Törvénykönyv. A Codex luris Canonici hivatalos latin szövege magyar fordítással és magyarázattal, szerk. ford, és a magyarázatot írta Erdő E 4Budapest 2001, 276-279, ad cc. 294-297.

36 Vö. SC. Ep., Declar., 1982. VIII. 23: AAS 75 (1983) 464-468; IOANNES PAULUS II., Const. Ap. Ut sit, 1982. XI. 28: AAS 75 (1983) 423-425; GUTIERREZ, J. L„ De praelatura personali iuxla leges eius constitutivas et Codicis luris Canonici normas, in Periodica 11 (1983) 71-111; SCHMITZ, H., Die Personalprdlaturen, in Hand- buch des katholischen Kirchenrechts, Hrsg. LISTL, J. - SCHMITZ, H. 2Regensburg, 1999, 650-655.

37 CHANTRAINE, G., Synodalié, expression du sacerdoce commun et du sacerdoce ministériel?, in La Synodalité La participation au gouvernement dans I'Eglise Vanne Canonique Hors série I, Paris, 1992, 55.

38 Aymans, W, Kollégium und kollegialer Akt im kanonischen Reclit. Eine rechtsbegriffliche Untersuchung insbe- sondere aufgrund des Codex luris Canonici (Münchener Theologische Studien, Kanonistische Abteilung 28), München, 1968, 88-93; ERDŐ, R, La partecipazione sinodale al governo della Chiesa. Problemi circa gli organi sinodali con potere di governo, in lus Ecclesiae 10 (1998) 89-90.

36