Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: Az Eucharisztia az évközi idő áldozás utáni könyörgéseiben
ember életében. A bűn által meggyengült emberi természet állandóan rászorul a megújulásra és az újjáteremtésre. Van olyan igék, amelyek gyakran szerepelnek a postcom- muniókban, de nem az Isten tevékenységére, ill. az Eucharisztia kegyelmi hatásaira utalnak, hanem az ember tevékenységére és szerepére (capere, sumere). Ezek az igék arra emlékeztetnek minket, hogy az Eucharisztia megünneplésekor nemcsak felajánlunk valamit Istennek (felajánlás), hanem sok mindent kapunk is. Az áldozás utáni imádságokból éppen azt tudjuk meg, hogy mit kaphatunk az Eucharisztia megünneplése és vétele által. A capere, kapni, illetve elnyerni ige, legtöbbször a capiamus (elnyerjük) formában a különböző adományok elnyerésével kapcsolatban szerepel (7., 12., 14., 25., 30. vas.). így például a 25. vasárnapon így imádkozunk: „Istenünk,... hogy megváltásunk kegyelmét a szentáldozásban is, és keresztény életünkben is elnyerjük." 6. Összefoglalás Szent Ambrus módszerét követve tanulmányunkban feltettük a kérdést: „Quid est quod dicitur eucharistia?"59 A misztagogikus katekézist végző püspökkel együtt ismételten csak azt válaszolhatjuk: „Accipe quae sunt verba! Dicit sacerdos:..."60. Ambrus a miséző pap imádságaiból kiindulva mutatott rá, hogy az Úr szavai által történik az átváltoztatás, mi pedig az áldozás utáni könyörgésekből kiindulva igyekeztünk megvilágítani az Eucharisztia teológiáját az évközi idő áldozás utáni könyörgései segítségével. Az áldozás utáni könyörgés természetéből következik, hogy ez az imádság az egyén (megszentelődés, gyógyulás, tisztulás, erő, a mennyország utáni vágy stb.) és a közösség javára adott kegyelemi hatásokat (kegyelmi ajándékok, az egységnek és a szeretetnek az ajándéka stb.) foglalja össze. Egyrészt hálát ad a kapott ajándékokért, másrészt kéri az Eucharisztia „gyümölcseiben" való gazdag részesedést. A kapott ajándékokért való hálaadás mindig magában foglalja azt a kérést, hogy az Eucharisztia kegyelmi hatásai mutatkozzanak meg a keresztény életben is, és segítsenek el az örök életre, amelynek elővételezése az Eucharisztia megünneplése. A könyörgések elemezése is megtanít bennünket arra, hogy az Eucharisztia az „Élet Kenyere" (Jn 6). „Aki engem eszik, élni fog általam" (Jn 6, 57). Szent János evangéliumának teológiájával összhangban látjuk, hogy a lélek tápláléka: Krisztus teste és vére, tehát a keresztény élet Istenből táplálkozó élet.61 Jézus a világ életéért feláldozott testét és vérét, vagyis önmagát adja nekünk valóságos ételnek, italnak, hogy azt magunkhoz véve örökké éljünk (Jn 6, 51-58). Az élet fogalma különböző formában (vita, vivificatio, vivere, vivificare) ismételten megjelenik ezekben az imádságokban (3., 5., 6., 8., 9., 13., 16., 23. évk. vasárnapok). A szentáldozásban „éltető kegyelmet" kapunk (3. vas.), és „az isteni élet részeseivé" (28. vas.) leszünk. Olyan eledelt kapunk, ami „az igaz életet táplálja bennünk" (6. vas.). Képessé tesz bennünket arra, hogy Jézust „ne csak szóval és nyelvvel, hanem igaz szívvel és tetteinkkel is megvalljuk" (9. vas.). Az Eucharisztia már itt a földön „átvezet a régiből az új életre" (16. vas.), segít bennünket, hogy „örök életre 59 Jelen esetben az Eucharisztiára vonatkoztatjuk azt a kérdést, amit Szent Ambrus a keresztséggel kapcsolatban tesz fel, vő.: De sacramentis 2,16. 60 Ezeket a kifejezéseket a De sacramentis 4,21-ben olvashatjuk. m Vö.: NEMESHEGYI V., Jó az Isten, TKK Róma, 1981, 57-62. 23
