Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Pázmány Péter Eukarisztia-tanának nyomai filozófiai írásaiban
Ilyen értelemben él Pázmány is az alábbi példákkal: A dialektikában: De universalibus. Disputatio VI.: (A maradandóról és esetlegesről) „Ezért, amennyiben egy sajátosság természeténél fogva különbözik (elválik) a szubjektumtól, nem szükséges megsemmisülnie a természet rendje szerint, miután az isteni erő tőlük függetlenül is megőrizheti, mint ahogyan a rokontermészetű szubjektum nélkül is megőrizheti a tulajdonságokat és a mennyiséget, amely minden természetes test tulajdonsága, valóban meg is őrzi a szubjektum nélkül az Eukarisztiában."18 Praedicamenta. Disputatio V: (A mennyiségről) „A mérhetőség csak térbeli kiterjedés értelmében egyeztethető össze a mennyiséggel: ezért Krisztus Teste az Eukarisztiában nem mérhető, noha megvan a mennyisége."19 „Durandus azt mondja, hogy a mennyiség lényegéhez tartozik, hogy oszthatóan viszonyul a helyhez és a helyzethez akképpen, hogy a mennyiség belső lényege és értelme: a helyhez viszonyítva, megosztva és kiterjesztve. Ezért hozza fel, hogy az Eukarisztiában nincs mennyisége Krisztus Testének, mivel Krisztus jelen van az ostya legparányibb részében is. Bizonyíték: a mennyiség lényegénél fogva osztható; tehát lényegileg egymástól távolálló részekként viszonyulnak a helyhez. így ezen kiterjedés nélkül a mennyiség tulajdonságai, mint: az alak, a ritkaság, oszthatóság stb. nem állhatnának fenn; ezért Krisztus Teste az Eukarisztiában oszthatatlan, mivel nincs kiterjedése."20 „...mivel azonban Krisztus Testének az Eukarisztiában van mennyisége, és ezt tagadni tévedés... de mégsincs kiterjedése a tér szempontjából, akképpen, hogy Krisztus Testének egyik része a tér egyik részében, a másik a másikban lenne, hanem az egész jelen van az ostya bármely részében: így a mennyiség független a térbeli kiterjedéstől."21 „Ezzel ellenkezik, amit egyesek mondanak, mármint, hogy a mennyiség lényegéhez tartozik, hogy a szubsztancia egyik része a másikon kívül esne, önmagához viszonyít18 219. o. Ac proinde, si illa proprietas ex natura rei distincta sit a subiecto, eo ipso quod illa auferatur, non corrumpi debeat sucundum cursum naturae, quamvis divina virtute cinservari possit sine illis, quin etiam proprietates sine subiecto connaturali conservare potest, et de facto conservat quantitatem, quae est passio cuiuslibet corporis naturalis, sine subiecto in Eucharistia. 19 304. o.... mensurabilitas solum convenit quantitati ratione extensionis in ordine ad locum, et ideo corpus Christi in Eucharistia mensurabile non est, licet habeat suam quantitatem. 20 305. o. (Durandus ait) de essentia quantitatis esse, divisibiliter se habere in ordine ad locum et situm, ita ut essentia et intrinseca ratio quantitatis sit: esse divisibiliter in ordine ad locum, seu extensum in ordine ad locum. Ex quo infert, in Eucharistia non esse quantitatem corporis Christi, eo quod Christus sit etiam in minima parte hostiae. Probatur: nam quantitam essentialiter est divisibilis; ergo essentialiter habet positionem partium distantium in ordine ad locum. Deinde, sine hac extensione passiones quantitatis, ut figura, raritas, divisibilitas etc. esse non possunt; unde corpus Christi in Eucharistia indivisibile est, quia caret hac extensione. 21 306. o. ... tum, quia Christus in Eucharistia habet suam quantitatem, et id negare erroneum esse ....et tamen non est extensus in ordine ad locum, ita ut una pars corporis Christi sit in una parte loci, altera in altera (...): ergo quantitas non est dicta extensio. 214
