Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)

2002 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Pázmány Péter Eukarisztia-tanának nyomai filozófiai írásaiban

1957: Kazányi Tivadar: Pázmány Péter kardinális tanítása az Eucharisztiáról.

Tézis a Hittudományi Akadémián. Budapest.

Mindhárom értekezés kiemeli Pázmány Eukarisztia-tanának kontroverz jellegét, a tridenti zsinat szellemében, elsősorban a kálvini, református tannal szemben. Pázmány mindenekelőtt a mise áldozatjellegét emeli ki, és ennek előfeltételeként a reális prezen- ciát és a transzszubsztanciót („átlényegülést").

A transzszubsztanciáció a tridenti zsinat idején már gazdag múltra tekintett vissza. Mindenekelőtt Lanfrancus és Tours-i Berengár vitáját kell említeni, amelynek két lecsapódása Tours-i Berengár két hitvallása (DS 690: „sensualiter"; DS 700: „substantialiter", „in proprietate naturae et veritate substantiae").5

Pázmány Eukarisztia-tanának kutatói és ismerői Francisco Suarezzel való hasonlóságát és vele szembeni eredetiségét is kiemelik, azonban nem beszélnek Pázmány Eukarisztia-tanának nyomairól az ő filozófiai opuszában. Ki volt Suarez?

A Jezsuita rend és a katolikus megújhodás sajátságos filozófiai és teológiai műveltségének vezéralakja. Francesco Suarez 1548-ban született, 1617-ben halt meg. Salamancá- ban tanult. Rómában, Salamancában, Coimbrában és Valladolidban tanított. Műveinek 1856-78-as párizsi kiadása 28 vastag kötetet tesz ki, a teológiai és egyházi kérdések minden területéről. Hírnevét Suarez „Disputationes metaphysicae"-jének köszönheti (Opera 25.26). Ezek 1597-ben jelentek meg, és rövidesen háttérbe szorították a rendi főiskolákon és más tanintézményeken Fonsecát, a coimbrai és salamancai szerzők addigi tankönyveit. Ő valósította meg azt az elképzelést, hogy a későközépkori egyetemeken előadott különböző irányzatú filozófiák helyébe (tomista, scotista, occamista, Riminii Geor- gius-féle) egységes traktátumok kerüljenek. Suarez nemcsak a jezsuita renden és a katolikus iskolákon belül jelentett tekintélyt. - Nem kisebb személyiség, mint Hugo Gro- üus így nyilatkozik róla: „tantae subtilitaüs theologus ac philosophus, ut vix quemquem habeat parem." - Heerbord, leideni református teológus (t 1659) Suarezt „omnium me- taphysicorum papa atque princeps"-nek nevezi. Rostockban Joachim Jungius (t 1657) evangélikus teológus foglalkozik Suarezzel. Leidenben ismét Jacob Revius (de Reve t 1658), Descartes filozófiájának ellenfele, egy „Suárez repurgatus"-t ad ki 1644-ben. - Suarez hatása vetekszik a protestáns egyetemeken Melanchtonéval. - O maga így fogalmazza meg a filozófia hivatását a teológiai stúdium keretében: „Fieri nequit, quis theologus perfectus evadat, nisi firma prius metaphysicae iecerit fundamenta."

Hogyan viszonyul Pázmány Suarezhez?

Filozófiai előadásainak szövegében Pázmány 291-szer említi Suarezt. Előbb visszautasító vele szemben: véleménye nem tűnik igaznak6, érve nem feltétlenül meggyőző7, nem hoz fel meggyőző érvet8. - A Disputationes Metaphysicae olvasása után növekszik

5 Vő. ROKAY ZOLTÁN: Tekintély és ész (Teológiai-filozófiai kontroverzió a második évezred elején) In: Teológia XXXV. évf. 2001. 3 - 4. szám. 45-56.

6 Dialektika 310.

7 Uo. 316.

8 Uo. 321.

212