Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Bolberitz Pál: Cusanus, az egység filozófusa
BOLBERITZ PAL Cusanus, az egység filozófusa (Hatszáz éve született Nicolaus CuSanus Nicolaus Cusanus1, a reneszánsz kor kiváló gondolkodója mint filozófus nehezen sorolható be filozófiatörténetileg valamely kategóriába. Az újskolasztika korában idegenkedtek filozófiai gondolataitól, hiszen nem az arisztoteliánus-tomista hagyomány követője volt, sőt még panteizmussal is vádolták. Inkább az újplatonizmus középkori recepciója követőjének kell őt tekinteni (hiszen nagy hatást gyakorolt rá Pseudo Dionysios Areopagita), de nem szolgailag követte ezt az irányzatot. Cusanus nagy tisztelője a 14. századbeli Meister Eckhartnak, ám a negatív teológia sem kizárólagossággal hat rá. Izig-vérig reneszánsz gondolkodó, de mégsem süllyed a naturalizmus szintjére. Egyházpolitikusként a baseli zsinaton a konciliarizmus híve, ám annak csak mérsékelt irányzatát képviseli. Jártas korának természettudományában (matematikai művek szerzője, felismeri - korát meghaladva - a heliocentrikus világkép igazát), de nem vész el a szaktudományok ágas-bogas erdejében, hanem minden művében az egység szempontja domborodik ki. Filozófusként leginkább Leibnizhez hasonlítható. Dialektikus gondolkodását Hegel is nagyon értékelte, és késő-középkori szellemi előfutárának tekintette. Cusanus az egység filozófusa volt, aki folyvást azt kutatta, hogy miképpen fedezhető fel az egység a sokféleségben, és a különbözőség az egységben az ellentétek egybeesése (coincidentia oppositorum) formájában. Az egység előmozdítása uniformizmus és totalitarizmus nélkül, a különbözőség megőrzése - a szélsőséges pluralizmus elkerülésével - hatotta át nem csupán jogi és állambölcseleti gondolatait, hanem a vallásközi párbeszédben vallott nézeteit is.2 Nem alaptalanul hangsúlyozzák sokan, hogy Cusanus 1 N. C. 1401-ben született Németországban, a Mosel folyó melletti Cusa-ban, ma Bernkastel-Kues. Eredeti neve Nicholas Kryfts vagy Krebs. Alsóbb tanulmányait Deventerben végezte, egyetemi éveit Heidelbergben (1416), majd Páduában (1417-23) töltötte, ahol kánonjogból doktori fokozatot nyert. 1426-ban pappá szentelték, és Koblenz városában lelkipásztorkodott. 1432-ben részt vett a baseli zsinaton von Manderscheid gróf kíséretében, aki a trieri püspöki székre pályázott. A római Szentszék követeként Bizáncban is járt a keleti és a nyugati egyház egységének előmozdítása érdekében. 1448-ban bíborosi kinevezést kap, és 1450-ben kinevezik a dél-tiroli Brixen püspökévé. 1451-52-ben németországi pápai legátus. 1464-ben halt meg az umbriai Todiban. Rómában - bíborosi tituláris templomában - a Szent Péter bilincseiről elnevezett templomban van eltemetve. Szívét az általa alapított öregek és betegek otthonának templomában, szülővárosában, Bernkastel-Kuesban őrzik. Jelentősebb művei időrendi sorrendben: De concordantia catholica (1433-34), ami inkább jogi és állambölcseleti mű. Filozófiai munkái: De docta ignorantia és a De coniecturis (1440), De Deo abscondito (1444), De quaerendo Deum (1445), De Genesi (1447), Apologia doctae ignorantiae (1449), Idiota de sapientia (1450), De visione Dei (1453), De possest (1460), Tetralogus de non aliud (1462), De venatione sapientiae (1463), De apice theoriae (1464). Matematikai írásai: De transmutationibus geometricis (1450), De mathematicis complementis (1453), s végül a De mathematica perfectione. Teológiai írásaival, szentbeszédeive! itt nem foglalkozunk. Műveinek szövegkritikai kiadását Heidelbergben gondozzák. 2 Vö. N. CUSANUS: De pace fidei c. műve. 1 Teológia 2002. 1-2. szám
