Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Máté Zsuzsanna: Sík Sándor vallásos témájú drámaírói művészetéről
lemző. Elsősorban ez az értelmiségi réteg volt a fenntartója, fogyasztója és fejlesztője a kor szellemi, tudományos, művelődési életének. Az értelmiség e rétegének érvényesülési útja mégis korlátozott volt, vagy egyházi, vagy szabad szellemi pályákon realizálódott, mivel „az államapparátus felső és közép szintjein igyekeztek kiszorítani a magyarságukban kifogásolható elemeket).7 Ha ebből a társadalmi meghatározottságból tekintünk Sík Sándor szerzetesi majd papi hivatására, akkor esetleg egy tipikus életútnak is vélhetnénk. Ezentúl befolyásoló tényezőnek tarthatjuk a századfordulón megújuló katolikus szellemiség erőteljes hatását is. Rónay Lászlót idézve: (A megújulás gondolatának szorgalmazói jó érzékkel eszméltek rá arra, hogy aktív katolikus tömegeket csak akkor teremthetnek, ha megnyerik maguknak a diákságot. Még a papság körében is fenyegető méreteket öltött az elvilágosiasodás, a hit- buzgalmi lapok nem szűntek meg panaszolni, hogy a papi hivatást választók nagy része csak azért lép e szemináriumokban, hogy biztosíthassa majdani - nem mindig szerény - jövedelmét. A század utolsó két évtizedében azonban valamelyest változott a helyzet, a papnevelésben egyre felkészültebb lelki vezetők jelentkeztek, s országos szinten megszervezték az úgynevezett kis szemináriumokat, amelyekben a gimnázium akkori negyedik osztályától kezdve folyt a papi hivatásra történőkiválasztás és nevelés munkája, bár eleinte meglehetősen vontatottan. A középiskolás diákság lelki vezetését, érdeklődésének tudatos irányítását szolgálta az egyik legnagyobb hatású diáklap, a Zászlónk, amely a század első éveiben indult. Ebben kezdte pályáját Sík Sándor.)8 Mindemellett érdekes momentuma az 1960-ból származó Sík Sándor-i életrajzi visszaemlékezésnek, hogy választási kényszer esetén, 's ez a valószínűbb', inkább a rendből lépett volnf ki, minthogy hagyta volna meghalni magában a költőt, az írót. S bár költőként bízón’ is1 >rlátozottságokat kellett elviselnie - például Schütz Antal kívánságára kérte vissza a .gáttól verseit 1910-ben, Sík Endre állítása szerint, mégis a vagy-vagy helyzetű döntésre költészetének eredendően vallásos jellege miatt is, nem került sor9. A század első évtizedeiben a 'diadalmasan' megújuló katolikus egyháznak egyszerűen szüksége volt egy pap-költő modern hangjára, istenes költészetének, vallásos írói munkásságának mélyen emberi mivoltára. Az Alexiusban Sík Sándor megtartja a középkori drámatípusok legfőbb követelményét - a misztérium és a mirákulum műfaji jegyeit keverve - : a földi élet megoldhatatlan konfliktusait, értelmetlenségét, eredendően meglévő boldogtalanságra predesztináltsá- gát a vallásos hit és az isteni kegyelem oldja fel. A témaválasztás és a műfajiság a keresztény szellemiség hagyományára épít, mégis a XX. századi modern dráma jellegzetességeit is hordozza ez a darab. Egyrészt abban, hogy a konfliktussorozatban nem az ember áll szemben az emberrel, illetve az emberi közösséggel - valamely általa pozitívnak vélt érték érvényrejuttatásáért s nem az ember áll szemben Istenével, vagy az általa kapott végzetes sorssal. A darab hőse, Alexius önmagával küzd, s ellenfele önmaga megnövekedett individuuma, tartalomnélküli nagyságtudata. S amikor ezt a nagyratörő, emberi egót a szenvedés, a fájdalom és az önmegtartóztatás révén legyőzi önmagában, és esendő, elesett névtelenként már nem a gazdag Eufemianus fia, sem a császár barátr SZABÓ JÁNOS: A modernizáció keresztelőjétől a tragikus optimizmusig. (Sík Sándor vázlatos pályarajza). In: A százgyökerű szív. 411-412. o. 8 RÓNAY LÁSZLÓ: Arcképvázlat Sík Sándorról. In: Rónay László: Társunk az irodalom. Szépirodalmi, Bp., 1990. 227-228. 9 Vö.: Életrajzi beszélgetések. In: A százgyökerű szív. 372-398. o.; Sík Endre visszaemlékezése. In: A százgyökerű szív. 399-400. o. —-z== 186 = ■ t
