Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)

2002 / 3-4. szám - Máté Zsuzsanna: Sík Sándor vallásos témájú drámaírói művészetéről

ezeket a sötét hatalmakat. De a nem hívő, a bűnéből meg nem tisztult, a kegyelmet meg nem tapasztalt ember ismeri-e a tisztaság örömét, a megváltottság alázatos önérzetét, a hit ámuló biztosságát, csodálatos lélek-nyújtózkodását, világölelő lendületét, a kezünkben nyugvó isteni Kéz érintésének melegét és vezető energiáját? Ha az ember egész természetes világa tárva is volna előtte, még mindig hét lakatra zárt birodalom számára a természetfölötti valóságoknak, a misztikának, a kegyelemnek egész belátható világa, amely pedig valamilyen formában belenyúlik minden katolikus alkotásba. - Hogyan érthetné hát ezt az alkotást igazi mivolta szerint?" 1

Szakadék van, kétségkívül a katolikus költő és a nem katolikus befogadó létérzése, sorsérzése, világfelfogása között, de ha ezt áthidalhatatlannak véljük, akkor hasonlóan áthidalhatatlanná válik a megértés szakadéka minden jelenkori befogadó és a történelmi vagy a vallási hagyományba illeszkedő műalkotás között, sőt minden nem azonos világszemlélettel bíró befogadó és az azt hordozó műalkotás között. (Sőt, ebben az értelemben minden írástudó léte tragikus, - ugyanakkor tágabban minden nyelvi kommunikációt folytató emberé is - a félreértettség, a meg nem értés révén, hiszen már az elnevezéssel megértési szakadék tátong a konkrét dolog és az azt jelölő jelölt között.) A történeti távolsággal bíró hagyománnyal való minden találkozásban feszültség van, az értelmezendő szöveg történeti szituáltsága és az értelmező szubjektum jelene közötti feszültség egyrészt, másrészt pedig a megismerendő szöveg, mint objektum és a megismerő szubjektum közötti feszültség. A megértés szakadéka bár nem szüntethető meg objektum és szubjektum ismeretelméleti kettőssége miatt, állítja a gadameri hermeneutika, hiszen a megértésben éppen az történik, hogy mindig másképpen értünk, mint a szerző, és mint a másik befogadó, mivel minden szubjektum másfajta elváráshorizonttal, előítéletrendszerrel, értékrenddel közelít.

A mű és az olvasó közötti megértési szakadék fölött azonban kiépíthető egy híd, ha úgy tetszik, egy hermeneutikai híd. A hermeneutika szerint elsősorban a fogalmilag megragadhatatlan, érzelmi, hangulati megalapozottságú esztétikai élmény az, amely mint esztétikai észlelés az egész mű hatását jelenti, s ennek következtében a befogadó mintegy nyitottá válik a műalkotással való további kommunikációra. Tehát, ha egy műalkotás hat ránk, akkor meg kívánjuk érteni azt, s az észlelt hatásra valamiféle magyarázatot szeretnénk találni. Ebben az esetben már nem 'naiv olvasók', hanem alapos olvasók lettünk, sőt eljuthatunk a szuperolvasó szintjére is - Riffaterre kifejezését használva -, ha utánanézünk, mit jelentett a saját korában az adott mű, milyen további léte van szövegnek, és mindent elolvasunk, összegyűjtünk e szöveggel kapcsolatban. A megértés ebben az esetben már a hatás, sőt a hatástörténet megértése is. A megértést az irodalmi mű és a hatás egységében lehet csak elgondolni - Hans-Georg Gadamer szerint. A megértés szándéka a befogadót képessé teszi a művel való beszélgetésre, így a szöveg egyfajta kihívást jelent számára, melyet értelmeznie kell. Az aktív olvasó e dialógus révén, a kérdés-válasz logikájára építve teremti meg a hermeneutikai hidat. A megértés folyamatában így két horizont összeolvadása történik meg, a megértendő szöveg történeti és hatáshorizontja és a mindenkori befogadó saját horizontja, a hermeneutikában ezért minden megértés már hatásnak is bizonyul, hatástörténeti tudatnak. Azaz a mű létéhez tartozik az értelmezése, értelmezéssorozata is, és ebbe már beletartozik az is, ahogy mi magunk értjük.2 Tanulmányomban Sík Sándor méltatlanul elfeledett vallásos

1 SÍK SÁNDOR: Keresztény tragikum. In: Sík Sándor: Kereszténység és irodalom. Válogatott írások. Vigília, 1989.47-48. o.

I 183