Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Laurinyecz Mihály: A vértanúság és a keresztség kapcsolata
és az elveszettet visszaajádékozza. Más oldalról pedig különbséget tesz Tertullianus a keresztség és a vér tanúság hatása között, amikor azt mondja, hogy a keresztség a piszkosat tisztára mossa, a vértanúság ellenben a keresztruha foltjait újból fehérré teszi23. A különbség azonban itt is inkább a képben van, mint a tényben, a dologban. A vértanúság bűnbocsátó hatása egy időben választ ad az üldözés értelmének kérdésére is. Bizonyos értelemben mondható, hogy Isten vágyik a keresztények vérére, arra tudniillik, hogy valaki Isten országában, üdvössége bizonyosságát és a második újjászületést a vértanúság által megvalósíthassa. Isten előre látta az ördög kísértéseit és a világ csábítását; tudta, hogy a hit a keresztség után újból veszélybe kerül, az ünnepi öltözet bepiszkolódik, és az égő lámpás az olaj hiánya miatt újból kialhat, hogy a keresztényeket üldözni fogják, és hogy a Jó Pásztor vállain vissza kell jutniuk. Ezért készített egy második vigasztalást, egy utolsó segélyt: a vértanúság harcát és a vér általi tisztulást. Minél inkább fölveti Tertullianus a bűnbocsánat kérdését, annál erősebben értékeli a vértanúságot, mint második, maradék nélkül ható lehetőséget az üdvösség elnyerésére. A vértanúság egyedüli lehetőség a szigorú Tertullianusnak, hogy egy hívő hittagadtatását a bukás és a súlyos bűn miatt újból jóvá tegye. A vértanúság keresztségi jellege és bűnbocsátó ereje kezdettől fogva újból és újból felhozott tanítás a nyugati egyházban. A pszeudocipriáni irat, a „De singularitate clericorum" úgy tekinti a vértanúságot, „.. .mint koszorú és mint keresztség, mivel egyszerre keresztel és megkoszorúz". Cyprianus a testvérgyűlölet bűnének súlyát nem tudja jobban megfogalmazni, mint azzal az utalással, hogy azt nemegyszer csupán a vérke- resztség tisztító fürdőjében és a vértanúságban lehetett kiengesztelni24. Részletesen mutatja be Fortunátusznak címzett írásában a hasonlóságot az első és a második keresztség között azzal az eredménnyel, hogy a vértanúság még nagyobb a kegyelemben, magasz- tosabb a hatalomban és értékesebb, mint a keresztség. A vértanúság keresztsége az angyaloktól ered. Ok viszik a hit gyarapodását teljesedésre, és visszavetnek minden további bűnt. A keresztség a bűnök bocsánatát ajándékozza, úgy a vértanúság ezen túl az erények koszorúját. Szolgákból Isten barátaivá tesz. De már itt, ahol a vértanú bűneinek megbocsátása történik, Cyprianus fontos kategóriabeli különbséget tesz, amit később a vértanú közbenjáró, odaforduló hatékonyságára utalva, még többször kell, hogy ismételjen: a vértanúságot nem lehet a püspök teljhatalmával szemben kijátszani; és helyettesítésként az Egyházzal a bukás miatt elveszített béke helyett bevezetni. Még ha vállalja is valaki a vértanúságot és saját vérével meg is keresztelkedik, aki megnyerte nyugalma békéjét, és az Úrtól még nagyobb dicsőséget kapott is - jóllehet minden érvet felhalmoznak ez ellen -, mégis a püspök által történik a kiengesztelődés. Cyprianus megalapozva hangoztatja: alkalmatlan a vértanúságra az, aki az Egyháztól nem kap vigasztalást harcához, és hogy elbágyad a lélek, aki az Eucharisztia befogadása által nem emeltetik föl, és nem örvendeztetik meg. Ez a karthágói helyzetből érthető magatartás annak az általános szemléletnek a része, hogy minden vértanúság az Egyház gyümölcse és az Egyházon kívül nincs vértanúság, vagyis nincs szükség vértanúkra25. Másrészt 23 Scorpiace 12,10: Sordes quidem baptismate abluuntur, maculae vero martyrio candidantur 24 De orat. 24 25 Vo. Irenaeusz: Adv. Haer. 4,54 178
