Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Erdő Péter: Schlauch Lőrinc bíboros jogtörténeti és egyházjogi munkássága
Teológia 2002. 3-4. szám ERDŐ PÉTER Schlauch Lőrinc bíboros jogtörténeti és egyházjogi munkássága1 Bevezető megjegyzések Schlauch Lőrinc bíboros, nagyváradi püspök (1824-1902) halálának századik évfordulójára emlékezve azt kaptam feladatul, hogy a nagy főpásztor jogtörténeti és egyházjogi munkásságáról szóljak. Hogy egyéniségének ezt a vonatkozását kellően méltathassuk, mindenekelőtt bele kell állítanunk ezt a tevékenységét életművének egészébe, és korának összefüggésébe. Schlauch Lőrinc életútját Pálkovács István néhány évvel ezelőtt előadásban vázolta fel, ma pedig már nyomtatott életrajzi monográfiáját is kezünkben tarthatjuk2. A Magyar Életrajzi Lexikonban3 Schlauch Lőrinc neve mellett az alábbi kategóriamegjelölés áll: „r. k. püspök, bíboros, egyházjogász". Kétségtelen, hogy Schlauch kora magyar egyházának egyik vezéregyénisége volt. Ezt 1893-ban elnyert bíborosi címe is tükrözi, melynek alapján méltán sorolhatjuk olyan személyiségek közé, mint Simor János, Vaszary Kolos, Haynald Lajos, Samassa József vagy később Hornig Károly. Mire alapíthatjuk azonban szellemi és szakmai profiljának azt a sommás meghatározását, hogy „egyházjogász"? Miben állt egyházjogi tevékenysége, milyen jellegű volt ez a tevékenység, és milyen szerepet töltött be kora egyházi és társadalmi összefüggésében? Ezekre a kérdésekre keressük a választ az alábbiakban. Schlauch Lőrinc egyházjogászi és jogtörténészi arculata Schlauch Lőrinc teológiai tanulmányait a Pesti Egyetemen végezte. Mint papnövendék elsősorban irodalmi, nem pedig egyházjogi dolgozataival keltett feltűnést. 1846 őszétől azonban Lonovics József Csanádi püspök egyházmegyei hivatalában lett levéltáros. Lonovics pedig a Szentszék és a bécsi udvar között éppen a világi és a ká1 A jelen tanulmány a szerző 2002. október 26-án, Nagyváradon, a Dr. Schlauch Lőrinc emlékülésen tartott előadásának szerkesztett változata. 2 PÁLKOVÁCS I., Schlauch Lőrinc, Temesvár 2002. 3 II, Budapest 1969, 589. 161
