Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Vocabularium eucharisticum az évközi idő könyörgéseiben
játos funkciójából következik, hogy a felajánlás céljáról, a szentmiseáldozat lényegéről tanítja az eucharisztikus közösség tagjait. Egyrészt lezárja az áldozati adományok előkészítését, másrészt szoros kapcsolatban van az eucharisztikus imádsággal, amit közvetlenül bevezet. Sok esetben elővételezi az áldozás utáni könyörgések témáit is, hiszen már a felajánló könyörgésben is imádkozunk a szentáldozat gyümölcseiben való részesedésért. Az áldozás utáni könyörgés egyrészről hálaima a szentmisén elnyert kegyelmekért, másrészről kérő imádság azért, hogy az Úr az Eucharisztia megünneplését fordítsa lelkünk javára. A misekönyv általános rendelkezései egyértelműen megfogalmazzák az utolsó oráció rendeltetetését: „Az áldozás utáni könyörgésben a pap az ünnepelt misztérium gyümölcseiért esedezik" (56. p.). Az új misekönyvben minden vasárnapnak és ünnepnek van saját felajánló és áldozás utáni könyörgése. Ez jelentős változás az V. Pius-féle misekönyvhöz képest, amikor egy könyörgést több vasárnapon is használt az imádkozó Egyház. Sőt vannak az egyházi évnek olyan időszakai, amikor hétköznap is mindennap más könyörgést imádkozhatunk (Nagyböjt, Húsvét nyolcada, stb.). A vasár- és ünnepnapi könyörgések több mint a fele új könyörgés. Az új orációk nagy része a régi szakramentáriumokból való. Vannak olyan új megfogalmazású orációk is, amelyek valamely régi könyörgés átfogalmazásával jöttek létre. Az új könyörgések forrásai között megtalálhatjuk az egyházatyák írásait is. Szép példa erre a 31. évközi vasárnap felajánlási könyörgése, amely Nagy Szent Leó egyik beszédének egyik mondatából készült.4 Főként a rituális (szertartásokkal kapcsolatos) misékben és a különféle szükségletekben mondható misék szövegeiben találkozunk teljesen új orációkkal. A következőkben csak az évközi idő orációit elemezzük. Csak szükség esetén használjuk fel a többi orációt állításaink igazolására. Nemcsak terjedelmi okokból szűkítettük le vizsgálódásunkat, hanem azért is, mert az egyházi évben az évközi időnek nincs speciális jellegzetessége. Ebben az időszakban nem ünnepeljük megváltásunk egyik vagy másik misztériumát, s így az Eucharisztia misztériuma nem szorul háttérbe a kiemelten ünnepelt misztérium mellett. Vélhetően itt jelenik meg legtisztábban az Eucharisztia teológiája. Ha az Eucharisztia teológiáját az euchológiából kiindulva akarjuk felvázolni, akkor első lépésként össze kell gyűjtenünk azokat a szavakat, amelyek az Eucharisztia lényegére vagy megünneplésének valamilyen sajátosságára utalnak. Ezek önmagukban is, minden teológiai elemzés nélkül is tükrözik az Egyház hitét. így például már a statisztikából kiderül, hogy kivételes jelentősége van a mysterium és sacramentum szavaknak, még akkor is, ha ezek nem mindig az Eucharisztia megjelölésére szolgálnak. A második módszertani lépés a fogalmak elemzése. Amennyiben szükséges, csoportosítanunk is kell az eucharisztikus terminológiát.5 Vannak olyan főnevek, amelyek az Eucharisztia „táplálék" jellegére utalnak: alimentum, alimonia, cibus (legtöbbször cibus potusque) daps, edulium, esca, nutrimentum, panis (néha panis potusque, ill. panis et calix fogalompárban), indirekt módon még a cena, convivium, mensa és a refectio szavak is. Vannak 4 Vö. RAFFA, V., Le orazioni suile offerte, in Eph.Lit. 54 (1970/IV-V) 305; itt egymás mellett, összehasonlítva megtaláljuk az orációt és patrisztikus szöveget. 5 Ehhez a feladathoz kiváló segédeszköz; SCHNITKER TH. A.- SLABY W. A. (szerk.), Concordantia verbalia Missalis Romani. Partes euchologicae, Münster 1983. 143
