Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: Az Eucharisztia az évközi idő áldozás utáni könyörgéseiben
lebb léptél (1,9)... beléptél (1,10)... megkérdeztek, válaszoltál és alámerültél (2,20) ...amikor kijöttél a keresztvízből (4,8)..." Az ilyen és ehhez hasonló kifejezések mutatják, hogy a liturgiának milyen döntő szerepe volt ebben az időben a hitigazságok teológiai elmélyítésében. A liturgikának van egy része, az euchológia8 (a görög eukhé = imádság és a lo- gosz = tudomány szavak összetételéből), amely éppen arra szolgál, hogy az Egyház imádságait, annak törvényszerűségeit elemezze.9 A liturgikus imádságok elemzésének vannak törvényszerűségei, feltétlenül figyelembeveendő alapelvei.10 A teológiai alapelvek mellett figyelembe kell vennünk az imádságok műfaját, sajátos szerkezetét, a liturgiában elfoglalt helyét. Csak ezek után jelenthetjük ki, hogy a liturgikus imádságok hitelesen tanítják az Egyház hitét. Mert nem feledkezhetünk meg arról, hogy a liturgia az Egyház hitét nem a teológiai tudományok szaknyelvén hirdeti, hanem az imádság, a katekézis, sőt a költészet nyelvén.11 Egyházunk legújabb misekönyvét „Vatikáni Misekönyvnek'' is szokták nevezni, mert a II. Vatikáni Zsinat rendelkezései alapján készült. A Római Misekönyv megújításához az irányelveket a zsinat liturgikus konstitúciója fogalmazta meg. Kimondta, hogy úgy kell a liturgikus szövegeket és rítusokat kialakítani, hogy általuk az eddiginél világosabban táruljanak fel azok a szent valóságok, amelyeknek jelzésére szolgálnak (SC 21). Már az új Missale-t bejelentő és elrendelő apostoli konstitúció is utal arra, hogy ez a reform nemcsak a nemzeti nyelv bevezetését jelenti a liturgiába, hanem valóban egy új misekönyvről van szó. Igazat adhatunk Radó Polikárpnak, a nagy magyar liturgiatörténésznek, aki kiemelten megemlíti, hogy a II. Vatikánum új misekönyvének jellemző vonásai között fel kell fedeznünk, mint nagy értéket, az új könyörgések (orációk) teológiai mélységét.12 A szerkesztők ezeket a könyörgéseket részint a régi szakramentáriu- mokból vették át, részint pedig új kompozíciójú imaszövegek.13 Solymos Szilveszter idevonatkozó tanulmánya szerint14 a szövegekben „gazdagabban fejeződnek ki a hitigazságok", mint a tridenti zsinat misekönyvében. Látszik, hogy a szakértők gondos munkával választották ki a liturgikus forrásokból a legmegfelelőbbeket. Egy meghatározott teológiai szemléletet akartak érvényre juttatni az új orációkban.15 Ezt szeretnénk szemléltetni a következőkben, amikor kielemezzük a jelenlegi misekönyv áldozás utáni könyörgéseit.16 8 Az „euchológia" a liturgikus könyvekben előforduló imádságok összességét is jelenti. 9 Vö.: DOLHAI L, Az euchológia, in Magyar Egyházzene VI (1998/99/4) 435-441. 10 Vö.: AUGÉ, M., Principi di interpretazione dei testi liturgici, in Anamnesis 1, Marietti 1974, 159-207; BOTTE, B., Principi della traduzione, in Rivista liturgica 52 (1965) 5-11. 11 Vö.: VISENTIN E, Linee di spiritualitá cristiana nell'eucologia del Messale Romano, in: Rivista Liturgica 61 (1974)381-401. 12 RADO E, Sacramentárium Vaticanum, in Teológia 1970/4, 253. 13 BRAGA, C, De novis precibus eucharisticis liturgicae latinae, in: Eph. Liturgicae 82 (1968) 216-238. 14 SOLYMOS SZ., Az új Római Misekönyv teológiája és lelkisége, in Teológia 1981/4, 243. 15 Vö.: MARSILI, S., Le orazioni della Messa nel nuovo Messale. in Rivista Liturgica 58 (1971) 70-91. 16 Vö.: HAUNERLAND, W, Die Eucharistic und Hire Wirkungen im Spiegel der Euchologie des Missale Romanum (=LWQF 71), Münster 1989. 12
