Teológia - Hittudományi Folyóirat 36. (2002)
2002 / 1-2. szám - Bolberitz Pál: Cusanus, az egység filozófusa
zik az anyag és szellem, a test és lélek, a vegetatív, szenzitív és intellektív élet. Ennélfogva az ember „mikrokozmosz" (kicsiny világ), s amint a világnak van „lelke", úgy az embert is a lélek élteti.26 Az univerzum analóg értelemben tükröződik vissza az emberben mint mikrokozmoszban. Ám e visszatükröződés - Cusanus szerint - legtökéletesebb formában az ember fejében realizálódik, s így az ember az univerzum visszatükröződésének kitüntetett helye. Az embert ilyen összefüggésben „tökéletes világnak" is lehet mondani, hiszen „kicsiny világ, de ugyanakkor egységesíti magában az egész világot".27 Az emberben unifikálva léteznek mindazon tulajdonságok, amelyek a többi teremtett létezőben szeparálva föllelhetők, s ily értelemben az ember nem más, mint véges reprezentációja az isteni „coincidentia oppositorum"-nak. Isten, Cusanus tanításában, a „feltétlen legnagyobb" (maximum absolutum), míg a világ a „konkrét legnagyobb" (maximum concretum). Ám az universum nem tud létezni az egyedi dolgok nélkül. Az egyedi dolgok nem hordozzák magukban fajuk minden egyedi jegyét, de nyitottak arra, hogy faji lényegüknek megfelelően kibontakozzanak. S ez a nyitottság egyetemes szinten oly tágan értelmezhető, hogy Cusanus nézete szerint, még az istenséget is képesek magukban hordozni. Ám ez az egység oly módon valósul meg, ami „felülmúlja emberi megértésünket".28 Tehát a teremtő és teremtény, az isteni és emberi egyesülésének módja misztérium. Ám azt tudjuk, hogy ez a misztérium a történelemben realizálódott Krisztusban. Őbenne az isteni és emberi természet egységre jutott a két természet összekeveredése nélkül, és az isteni személy hordozásában. Ennélfogva Krisztus a „maximum concretum", mégpedig a legtökéletesebb fokon. Ugyanakkor Krisztus a legtökéletesebb közvetítő Isten és a világ között (medium absolutum). Benne ugyanis mind a teremtetlen (isteni), mind a teremtett (világi) értékek páratlan tökéletességben egységre jutnak. Ő az isteni és emberi természet egysége, amit isteni személye hordoz és nyilvánít ki. O teszi lehetővé, hogy az ember - teremtett és véges léte ellenére - a végtelen Istennel egyesülhessen.29 Krisztus nélkül az ember nem juthat el a mennyei örök boldogság állapotába - vallja Cusanus. Krisztus az egész univerzum végső tökéletessége30, de különösképpen az emberé, mivel egyedül csak Ő képes realizálni az ember legmagasabb rendű képességeit, mégpedig úgy, hogy az ember a keresztség és a megszentelő kegyelem által mintegy „beletestesül" (inkorporálódik) Krisztusba. Ám az ember erre egymagában nem képes, hanem csak az Egyház segítségével, ami az Ő „titokzatos teste".31 S épp itt, ebben az összefüggésben tárul fel Cusanus egységszemléletének ekklé- ziológiai vonatkozása. Mint a Római Szentszék követének lehetősége volt arra, hogy tárgyaljon Bizáncban a keleti és nyugati egyház egyesüléséről, továbbá pápai legátusként Csehországban küzdött a husziták ellen. „A hit békéjéről" szóló művében32 épp erről tárgyal. Ebben a dialógusban Cusanus szembesíti egymással kora ismert vallásainak képviselőit, akik Péter és Pál apostolokkal folytatnak párbeszédet. Jóllehet a beszélgetés végső eredménye, hogy Péternek, aki a katolikus álláspontot képviseli, van igaza, mégis nála szinte elsőként már megjelenik az a vallási tolerancia, ami a másik fél igazságait 26 Vö. De ludo globi, 1 27 De ludo globi, 1 28 Vö. De docta ignorantia, 3,2 29 De visione Dei, 19-21 30 Uo. 21 31 Vö. De docta ignorantia, 3,12 32 Dialogus de pace seu concordantia fidei 9
