Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: Kránitz Mihály: Alapvető Hittan, I-IV.
KRÁNITZ MIHÁLY Alapvető Hittan, I -IV. (Kinyilatkoztatás, vallás, vallások; Jézus Krisztus személye; Az Egyház; Hit, tudás és megismerés) A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának kiadványai, SZÍT, Budapest 1999-2000. Hosszú szünet után (Horváth Sándor, Synthesis Theologiae Fundamentalis, 1947) ismét kezünkben tarthatunk egy fundamentális teológiai tankönyvet, amely ezúttal a tárgy minden területét feldolgozza (lásd az alcímeket). - A szerző 1996 óta az Alapvető Hittan professzora a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. A kötetek egyetemi előadásainak időrendjében jelentek meg. - Az I. kötet körképet ad a fundamentális teológia történetéből az ószövetségi „utalásoktól" a XX. századi magyar apologétákig (akiknek virágzása inkább a XIX. századra esik). A kinyilatkoztatás bibliai és teológia-történeti ismertetése után a szerző a vallásról és a vallási jelenségről beszél, majd rátér a katolikus Egyház álláspontjának ismertetésére, beleértve a legújabb pápai és tanítóhivatali megnyilatkozásokat, a sokat vitatott Dominus Iesus-szal együtt, melynek a megfelelő részeit közli a könyv. A kötet végén alapvető vallási fogalmak és bőséges bibliográfia található, amelyben a teológia klasszikusain túl (pl. H. de Lubac, P Ricoeur, J. Habermas és G. Ebeling - akinek 1995-ben jelent meg magyarul az Isten és a Szó c. műve - nevét is olvashatjuk). A kötet „szívének" mégis a következő mondatot tekinthetjük: „A Szentírásnak, a hitvallásoknak és a dogmáknak nem azért van jelentőségük, mert ismereteket közölnek Istenről, hanem azért, mert találkozási lehetőséget biztosítanak Isten és az ember közötti folyamatos és mindig új párbeszédhez" (I, 101. old). A második kötet témája a klasszikus De Christo Dei legato traktátumnak felel meg. Módszere és felosztása hasonlít az előzőhöz. Nyomatékkai hívja fel a figyelmet Krisztus Szavának és tetteinek elválaszthatatlan kapcsolatára (ami különösen időszerű, miután a csodákkal kapcsolatban a gyakorló lelkipásztorok is találkozhatnak félreértésekkel, visszaélésekkel). Itt ki kell emelnünk az Isten Országáról és Krisztus feltámadásáról szóló fejezetet (II, 31-58; 74-99), melyek beható és pontos formai és tartalmi elemzést nyújtanak. Különösen a feltámadás esetében a Jézus Krisztus jelölést stílszerűbbnek tartom mint csak a Jézust. A feltámadás kapcsán azonban kiemeltebb helyet érdemelne a hit döntésének hangsúlyozása. A kötet végén a témához kapcsolódó biblián-kívüli szöveggyűjteményt, irodalomjegyzéket (többek között L. Scheffczyk, B. Sesboüé, Vanyó L. nevével találkozhatunk), valamint Kovács Ervin recenzióját olvashatjuk Vermes Géza „A zsidó Jézus" c. könyvéről. A harmadik kötet foglalkozik a legérzékenyebb témával: az Egyházzal, - hasonló 93 Könyvszemle
