Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A püspökökre vonatkozó egyházfegyelem patrisztikus gyökerei a 'Collectio Anselmi Lucensis'-ben
Hasonló következtetésre juthatunk a Titusz levélhez írt kommentár szövegének27 és a VII. könyv 112. kánonjában olvasható szövegrészletnek az összehasonlításával.28 Ez a rövid kommentár idézet azért is jelentős, mivel egyike az Egyház egységét, illetve a hierarchiát helyesen értelmező szövegeknek, így ekkleziológiai alap kánonnak is lehet tekinteni a Cyprianustól és Ágostontól származó részletekkel együtt.29 A Szent Ágostontól30 származó kánonok a De civitate Dei-bői (Az Isten városáról),31 a De bono coniugali-ból (A boldog házasságról), a szerző 137. sermo-jából,32 továbbá a 27 „... Idem est ergo presbyter qui et episcopus, et antequam diaboli instinctu studia in religione fierent, et diceretur in populis: Ego sum Pauli, ego Apollo, ego autem Cephae [I Cor. I, 12] , communi presbyterorum consilio Ecclesiae gubernabantur. Postquam vero unusquisque eos quos Baptizaverat suos putabat esse, non Christi, in toto orbe decretum est, ut unus de presbyteris electus superponeretur ceteris, ad quem omnis Ecclesiae cura et scismatum semina tollentur. ... Sicut ergo presbyteri sciunt se ex Ecclesiae consuetudine ei qui sibi prepositus fuerit, esse subiectos, ita episcopi noverint se magis consuerudine, quam dispositionis Dominicae veritatae, presbyteris esse maiores, et in commune debere Ecclesiam regere..." PL 26. coll. 597-598. 28 „Idem presbyter qui et episcopus, et antequam diaboli instinctu studia in religione fierent et diceretur in populis: Ego sum Pauli ego autem Cephae, communi presbyterorum consilo ecclesiae gubernabantur. Postquam autem ubusquisque eos quos baptizaverat suos esse putabat non Christi, in toto orbe decretum est, ut unus de presbyteris super poneretur ceteris, ad quem omnis cura ecdesiae pertineret et scismatum semina tollerentur. Et paulo post. Sicut ergo presbyteri sciunt se ex ecclesiae consuetudine ei qui sibi prepositus fuerit esse subiectos, ita episcopi noverint se magis consuerudine quam dispositionis Dominicae veritate presbyteris esse maiores et in commune debere ecclesiam regere." THANER, F. (ed.), Anselmi Collectio, 410. 29 Vő. KELLY, J.N.D., Early Christian Doctrines, London 1977.5 204-205. DANIÉLOU, ]., The Origins of Latin Christianity (A History of Early Christian Doctrine before the Council of Nicea, vol. Ill), London- Philadelphia 1977. 433. 30 Szent Ágoston műveinek használatáról a Collectio Anselmi Lucensis-ben vö. CUSHING, K.G., Papacy and Law in the Gregorian Revolution. The Canonistic Work of Anselm of Lucca, Oxford 1998. 93-95. írásairól általában, részletes bibliográfiával vö. BERARDINO, A. (ed.), The Golden Age, 355-403. ALTANER, B., Patrology, New York 1961.2 496-497. A De civitate Dei filozófiai, teológiai, szociológiai és politikai hatásának értelmezéséhez vö. pl. Neio Catholic Encyclopedia, San Francisco-Toronto-London-Sidney 1967. vol. 1.1056-1058. HARDY, E.R., „The City of God" in BATTENHOUSE, R.W. (ed.), A Companion to the Study of St. Augustine, New York 1955. 257-283. VIGNAUX, P, „Influence augustinienne" in Augustinus magister (Congrés international augustinien, Paris 1954), Paris 1954. vol. 3. 265-273. 31 Ans. 6. 27. ,,'Qui episcopatum desiderat, bonum opus desiderat.' Exponere voluit quid sit episcopatus, quia nomen est operis, non honoris. Graecum est enim atque inde ductum vocabulum, quod ille qui perficitur illis quibus perficitur superintendit, curam eorum scilicet gerens; scopos quippe intentio est, ergo episcopi <1. episcopein>, si velimus, latiné superintendere possumus dicere, ut intelligat non se esse episcopum, qui preesse dilexerit non prodesse. Itaque a studio cognoscendae veritatis nemo prohibetur, quod ad laudabile pertinet otium, locus vero superior sine quo regi populus non potest, etsi ita teneatur atque amministretur, ut decet, tamen indecenter appetitur. Quamobrem otium sanctum quaerit caritas veritatis, quam sarcinam si nullus imponit, percipiendae atque intuendae vacandum est veritati. Si autem imponitur, suscipiendum est propter caritatis necessitatem, sed nec sic omni modo veritatis delectatio deserenda est, ne subtrahatur illa suavitas et opprimatur iusta necessitas." THANER, F. (ed.), Anselmi Collectio, 282. 32 Ans. 6. 135. „Tres personas dixit Dominus, et debemus illas investigare in evangelio: pastoris et mercenarii et furis. Pastorem dixit animam suam ponere pro ovibus et intrare per januam; furem dixit et latronem ascendere per aliam partem; mercenarium dixit lupum vel etiam furem, si videat fugere, quia non est illi cura de ovibus, mercenarius est autem no pastor. Ille intrat per ianuam qui pastor est, ille ascendit per aliam partem qui fur est; ille videns eos qui volunt tollere oves timet et fugit, qui mercennarius est, quia non est illi cura de ovibus, mrrcennarius est enim. Si invenerimus tres istas personas, invenit sanctitas vestra et quos diligatis et quos toleretis et quos caveatis. Diligendus est pastor, tolerandus est mercennarius, cavendus est latro." THANER, F. (ed.), Anselmi Collectio, 332. 86
