Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Puskás Attila: A Hittani Kongregáció "Dominus Jesus" kezdetű nyilatkozatának értelmezése
nem az aláírók a saját egyházértelmezésüknek megfelelően használják a szót. E megjegyzés rámutatott arra, hogy nem minden probléma nélküli volt ez a szóhasználat, legalábbis a katolikus fél szemében, és azt még megvitatandó kérdésnek tekintette. Azt is meg kell azonban hagyni, hogy a katolikus-luteránus ökumenikus párbeszéd nemzeti vagy regionális szintű teológiai munkacsoportjainak közös dokumentumai az elmúlt évtizedekben, úgy tűnik, fenntartások és megkülönböztetések nélkül használták az „egyház/egyházak" illetve „egyházaink" kifejezéseket (vö. pl. Lehrverurteilungen - kirchentrennend? /1986/; Das Evangelium und die Kirche /1972/). Ez a sok helyen bevetté vált szóhasználat nem tükrözte a hivatalos nyelvi szabályozást. A mérsékelt és a radikális bírálatokra, melyek vagy azt hiányolják, hogy a nyilatkozat nem tükrözi a II. Vatikáni Zsinat óta folytatott párbeszéd eredményeit, vagy a Vaticanum előtti korhoz való visszatérésről beszélnek, a 4. fejezet szövege annyiban adhat alapot, hogy úgy tűnhet, más a perspektívája, mint a zsinati szövegeknek (LG, UR): a Zsinat a keresztények között többé-kevésbé már meglévő egységre, a közös elemekre helyezi a hangsúlyt és innét kiindulva, ezen belül beszél a különbségekről, míg a DJ inkább a különbségeket emeli ki, talán nem kellő súllyal szólva arról, ami összeköt. 2.4. A nyilatkozat két téves ekkleziológiai elképzelést utasít el szó szerint idézve a Mysterium Ecclesiae (1. p.; 1973) kijelentését: „Ezért a hívőknek nem szabad azt képzelniük, hogy Krisztus Egyháza nem más, mint - elkülönült, de valamilyen formában mégis egy - egyházak és egyházi közösségek bizonyos összessége; s azt sem gondolhatják, hogy Krisztus Egyháza ma már igazában sehol sem létezik, hanem csak célnak tekinthető, mely felé minden egylwznak és közösségnek törekednie kell" (17. p.). Ez az elutasítás következik a Katolikus Egyház önértelmezéséből, melynek teológiai háttere címszavakban a következő. (1) Krisztus Egyháza nem egyházak és egyházi közösségek összessége (vö.: Communionis notio /1993/): Krisztus egy, szent, katolikus és apostoli Egyháza, az egyetemes Egyház (ecclesia universalis), nem a részek összessége, összeadódása által keletkezik és nem azok föderációja, hanem bizonyos értelemben megelőzi a részek, azaz helyi vagy részegyházak (ecclesiae particulares) létét, melyek éppen belőle jönnek létre, megjelenítve és kifejezve Jézus Krisztus egyetlen és egyetemes Egyházát (vö.: LG 9. az Egyház mint új Izrael, az Újszövetség népe, Isten családja, szent nemzet /lPét 2,9-10/). Ezek a részek akkor nevezhetők egyházaknak vagy részegyházaknak (ecclesiae particulares), azaz akkor jelenítik meg Krisztus egyetlen, egyetemes Egyházát a maga teljességében, ha az összes lényegi egyházalkotó elemmel rendelkeznek. Az Egyházról lehet beszélni mint ezen (részjegyházak communiójáról abban az értelemben, hogy az Egyház egyházakban és egyházakból (LG 23) áll, s ugyanakkor az egyházak az Egyházban és Egyházból vannak (II. János Pál pápa beszéde AAS 83 /1991/). (2) Krisztus Egyháza nemcsak cél, mely felé törekedni kell minden egyháznak vagy egyházi közösségnek, hanem már reális, hitben felismerhető valóság: (a) Egyrészt, Krisztus Egyháza nem idea, célkitűzés és nemcsak láthatatlan, lelki valóság, hanem Krisztus akaratából látható, intézményes, strukturális vonásai is vannak (vö.: az Egyház mint szakramentum LG 1; „De nem kell két valóságnak tekintenünk a hierarchikus szervekkel ellátott társaságot és Krisztus misztikus testét, a látható gyülekezetét és a kegyelmi közösséget... ezek isteni és emberi elemekből álló, egyetlen, összetett valóságot alkotnak, amelyet ezért kitűnő analógia alapján a megtestesült Ige misztériumához szoktak hasonlítani" LG 8; Isten országának csírája és kezdete LG 5). Az ökumenikus párbeszéd célkitűzése is a látható és teljes egység, (b) Krisztus Egyháza már most és alapításától fogva folyamatosan létező valóság, mely a Krisztus vére —57 -----
