Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)

2001 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A vallási pluralizmus

„anonim kereszténység" azt jelenti, hogy a Jézus Krisztusban való üdvösség minden em­beri személy számára elérhető, bármilyen történelmi helyzetben is, feltéve, ha bár rejtett módon, megnyílik Istennek a Jézus Krisztus-eseményben csúcsosodott önközlésére. Ez azt is jelenti, hogy a feltámadott Úr nem egy egyszerű látható cselekedete éri el őket, ha­nem titokzatos módon azon vallási hagyomány közvetítése által, amelyhez tartoznak. Ez tehát egy anonim vagy implicit kereszténység, és van egy kifejezett, explicit keresztény­ség is. Mindkettő „keresztény", az őket elválasztó tekintélyes távolság ellenére. Rahner elmélete meglehetősen nagy ellenállásba ütközött12. Egyesek sértőnek talál­ták a kifejezést a nem keresztényekre, mondván, hogy azzal igyekszünk őket meghatá­rozni, amit tagadnak, ahelyett, hogy saját önazonosságukat mutatnánk meg úgy, ahogy ők ezt felfogják13. Rahner erre úgy felelt, hogy a kifejezést a keresztény teológia össze­függésében kell használni, a többi vallás kapcsolatát Krisztus misztériumával megvilá­gítva, nem pedig a vallásközi párbeszédben.14 Raimundo Panikkar (1918-) a hinduizmusban az ismeretlen Krisztust fedezte fel.15 Nem általánosságban a vallási hagyományokról, hanem kifejezetten a hinduizmusról beszél, és kijelenti, hogy Krisztus élő jelenléte megtalálható a hinduizmusban. Nemcsak a hindu vallás személyes és szubjektív megélésében, hanem mint objektív és társadal­mi jelenségben. Panikkar e meglátásával meghaladja mindazt, amit a „beteljesedés el­mélete" képviselői állítanak. Véleménye szerint Krisztus nemcsak az az ontológiai cél, amit a hinduizmus követ, hanem ennek inspiráló igazsága és kegyelme, az a jóllehet rej­tett erő, amely a hinduizmust önmaga teljességének felfedezésére vezeti. Krisztus min­den hiteles vallási tapasztalat forrása, és ő a hinduizmus és a kereszténység ontológiai találkozáspontja. Mert Krisztus nemcsak a kereszténység kizárólagos tulajdona; ő egye­dül Istenhez tartozik. Ezért a kereszténység és a hinduizmus is Krisztusé, bár ez az oda- tartozás két különböző módon nyilvánul meg. A hinduizmusnak ezért van helye a keresztény üdvtörténetben. Ennek kifejtésére Panikkar a hinduizmus és a kereszténység „sajátos dialektikáját" fejleszti ki. A hinduiz­mus egy olyan vallás kiindulópontja, mely teljességét a kereszténységben éri el. Már birtokolja tehát a „keresztény magvetést," és rendelkezik a „keresztény valóság szimbo­lizmusával". Ha a hinduizmus és a kereszténység azonos irányba halad, akkor az egyik­ből a másikba való átmenet egy conversio-t igényel, az élet és a halál misztériumának pászkaját. A hinduizmusnak le kell szállni a keresztség élő vizébe, hogy abból „átalakul­va feltámadjon". Ami így feljön, az nem lesz valami más, egy másik vallás; inkább egy 12 Az „anonim keresztények" rahneri elgondolására adott ellenvetéseket, és az azokra adott válaszokat összegzi: D'COSTA, G., Karl Rahner's Anonymous Christian - A Reappraisal, Modern Theology 1 (1985/1), 131-148. A jelentősebb ellenvélmények: BALTHASAR, H.U. VON, Cordula oder der Ernstfall, Johannes, Einsiedeln 1966; Lubac,H., Paradox et Mystére de l'Églisc, Aubier-Montaigne, Paris, 1967,153-156; SCHIL- LEBEECKX, E., Glaubensinterpretation, Matthias-Grünewald, Mainz 1971,108k. 13 KÜNG, H„ Christ sein, Piper, München 1974. 14 Bemerkungen zum Problem des „anonymen Christen" in Schriften zur Theologie X, Benziger, Einsiedeln 1972, 531-546, magyarul: Megjegyzések az „anonim keresztények" problémájához in Isten rejtelem, Egyházfórum, Budapest 1994, 67. 15 PANIKKAR, R., The Unknown Christ of Hinduism, Longmann, Darton and Todd, London 1964. Az indiai (hindu) apától és spanyol (katolikus) anyától származó jezsuita teológus filozófiai nézeteinek kulcsfo­galma kozmotheandrikus vízió, mely a reális valóságot szentháromságos módon mutatja be. Legújabb, a „Premier Nonino 2001 - a un maestro del nostro tempo" díjat elnyert könyvében a vallások szükséges párbeszéde mellett száll síkra: Uő., Uincontro indispensabile: Dialogo déllé religioni, Jaca Book, Milano 2001. 43

Next

/
Thumbnails
Contents