Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: A vallási pluralizmus
zitív üdvözítő értékük lenne, akkor ő szembehelyezkedne a kereszténységgel, hiszen akkor elhomályosulna ennek egyedülálló jellege. Az isteni üdvrend rendezett terv: csak egyetlen tengely, egyetlen vonatkozási pont van, ez pedig a kereszténység, az üdvösség egyetlen útja. Azt gondolni, hogy a többi hagyományok pozitív szerepet játszik tagjai üdvmisztériumában, egyet jelentene az üdvösség több, párhuzamos útjának felállításával, lerombolva így az isteni terv egységét.7 Hans Urs von Balthasar (1905-1988) bőséges irodalmi alkotásában nem találunk részletes vallásteológiát. Számos írásában azonban kitér a kereszténység a világ vallásainak összehasonlítására, hogy különbségüket, azaz a kereszténység, abszolút jellegét kimutassa.8 A balthasari fogalomkészlet egyik kulcsszava az „egyetemesen konkrét", az universale concretum, melyet Jézus Krisztus misztériumával kapcsolatban használ, s ez jól megmutatja személyének abszolút jellegét, vagyis azt, hogy az Isten és az emberi faj kapcsolatának rendjében, egyedül Krisztusban szűnt meg a „részleges-konkrét" és az „egyetemes-konkrét" szembenállása.9 Balthasar azt mégsem gondolja, hogy a vallások esetében konvergenciáról vagy integrációról lehetne beszélni, illetve kijelenteni, hogy minden „egyetemes vallásnak" azonos értéke van. Alapvetően meg kell különböztetni a kinyilatkoztatásból fakadó vallásokat - zsidóság, kereszténység, iszlám, melyeknek közös a hitük a személyes teremtő Istenben-, és a keleti vallásokat, akik számára a személytelen, isteni kinyilatkoztatás átmeneti, időleges jelenségek mögött rejtőzik. A két csoportot határozott irányok választják el egymástól: Istentől az emberi személyig a mo- noteista vallásokban, és az embertől az isteni Abszolútumig a többiben. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének közös pontok, mivel minden vallásnak van egy közös alapja és lényege, mely az emberi személy öntranszcendenciájában és felszabadításában áll. Mindazonáltal ennek megvalósítása különböző módon történik: egyfelől Isten lehajlásában Igéje által a történelemben, az emberi faj felé, szeretetben és önmaga odaajándékozásában; másik oldalról pedig az ember küzdelmében a személytelen Ab- szolútumra való alapozással, önmaguk megszabadítására. E két irány között nem lehetséges a konvergencia. Két egymást kölcsönösen kizáró világszemléletből ( Weltanschauung) táplálkoznak, s az „egyetemes vallás" megvalósíthatatlan utópia. Azonban azt is látni kell, hogy kölcsönös ellentmondásukban, a két vallási modell egyaránt univerza- lizmust és abszolút igényt követel magának. 2. Krisztus titka a vallási hagyományokban Az előző irányzat mellett megjelenik a vallásokat az üdvösség lehetséges útjaként tekintő teológusok elgondolása is, mely a jelenlegi vallásközi párbeszéd egyik legkényesebb eleme. 7 LUBAC, H. DE, Paradox et Mystére de l'Église, Aubier-Montaigne, Paris 1967,149. 8 BALTHASAR, H. U. VON, Das betrachtende Gebet, Johannes, Einsiedeln 1965; Thelogie der Geschichte, Johannes, Einsiedeln 1950; Pneuma und Institution. Skizzen zur Theologie IV, Johannes, Einsiedeln, 1974; Neue Klarstellungen, Johannes, Einsiedeln, 1979; „Homo creatus est", Skizzen zur Theologie V, Johannes, Einsiedeln, 1986; Das Christentum und die Weltreligionen, Informationszentrum Berufe der Kirche, Fribourg, 1979; Christen sind einfältig, Johannes, Einsiedeln 1983; „Catholicism and the Religions", in Communio 5 (1978), 6-14. 9 A Nikolaus Cusanus-tól kölcsönzött fogalom többször szerepel Balthasarnál. 41
