Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Erdő Péter: Az Egyház és az anyagi javak: A II. Vatikáni Zsinat tanítóhivatalának alapelvei az egyházi törvénykönyvben
pai tulajdonjogra alapozzák, hanem a primátusra és arra a tényre, hogy a római pápa ezeknek a javaknak a legfőbb kezelője. Ez a jogköre azonban nem merül ki azokban a feladatokban, amelyek szorosan az egyházkormányzati hatalomhoz tartoznak, vagyis a törvényhozásban, a bírói és a végrehajtói hatalom gyakorlásában49, hanem vele jár az ellenőrzés és a felügyelet joga is, sőt a közvetlen intézkedés lehetősége is annak biztosítására, hogy ez a vagyon tényleg sajátos rendeltetését szolgálja. Ebből következik, hogy az Egyházban a közjogi személyek tulajdonjogának egészen különleges jelentése van. Ez a jog az Egyház egységére tekintettel viszonylagossá válik, hiszen az Egyház egysége a Lélek, az Úr, a hit és a látható társadalmi létezés egységét is jelenti50. Az egyházi tulajdonjognak ez a sajátos jellege jóval többet jelent, mint a bármifajta (sajátosan is a világi jogrendben érvényesülő) tulajdonjog általános korlátozott mivolta a javak egyetemes rendeltetésére tekintettel, melyet a Gaudium et Spes 69-71. pontja és az Egyház egész szociális tanítása hangsúlyoz51. Tehát az Egyházon belüli tulajdonjog korlátozott mivolta nem csupán úgy értendő, mint ahogyan a katolikus tanítás szerint mondjuk a nagytőkések tulajdonuk kezelése kapcsán erkölcsileg felelősek a tőlük függő emberek megélhetéséért. 3. A javak tulajdona feletti legfőbb fennhatóság alanya Az 1256. k. szövegével kapcsolatos másik kérdés, hogy látszólagos feszültség52 áll fenn aközött a tény között, hogy a kánon csak a római pápa legfőbb fennhatóságát említi, pedig a Lumen Gentium 22. b pontjának klasszikus állítása szerint, amit a 336. k. is megismétel, a püspökök testületé szintén alanya az egész Egyház fölötti legfőbb és teljes hatalomnak. Ez utóbbi hatalomról nem állítják, hogy közvetlen, mint a római pápáéról. Jellemző, hogy a pápai hatalomnak éppen a közvetlen jellege az alapja annak, hogy a pápa az idézett 1273. k.53 értelmében az egyházi javaknak is legfőbb kezelője. Úgy tűnik, hogy a püspökök testületé hatalmának közvetlen jellege olyan probléma, mely még további, mélyebb teológiai tanulmányozásra szorul. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a gyakorlatban a püspökök teljes testületé nehezen tudna gyakorolni ilyen közvetlen hatalmat. A zsinati tanítás fényében és az egész CIC szövegösszefüggésében mégis megfogalmazható az az elv, hogy a javak tulajdonjoga az Egyház legfőbb hatóságának alárendelten azt a jogi személyt illeti, amely azokat törvényesen megszerezte. Ennek kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy az Egyház legfőbb hatóságán kívül a többi egyházi hatóságoknak is munkálkodniuk kell a javak kiegyenlítésén olyan lelkipásztori terv keretében, amely az Egyház rájuk bízott részére vonatkozik. így kell kifejezniük azt az egységet, amelynek a püspök az alapja, amint ezt különösen a Lumen Gentium 23. pontja tanítja54. A püspököknek ez a küldetése tükröződik azokban a különböző il49 Vö. HEIMERL - PREE, Handbuch des Vermögensrechts 66, nr. 1/59. 50 Vö. M. LOPEZ ALARCON, Comenrtario al can. 1256, in Comentario exegético IV/1,53-54. 51 Vö. pl. E. CHIAVACCI, Proprieta, in Nouvo dizionario di teológia morale, a cura di E COMPAGNONI - G. PIANA - S. PRIVITERA, Cinisello Balsamo (Milano), 1990,1036-1037. 52 Vö. SCHOUPPE, Elementi di diritto patrimoniale 33. 53 J. HERVADA, La reláción de propriedad en el patrimonio eclesiástico, in Ius Canonicum 2 (1962) 460; J. T. MARTÍN DE AGAR, Beni temporali e minnione della Chiesa (Dispense ad uso degli studenti), Roma, 1997, 15. 34 CENTURIONI 10-11. 36
