Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Erdő Péter: Egyházjog a középkori Magyarországon
Könyvszemle glosszáinak kapcsán (143-169), hogy azok néha azt sejtetik, hogy - bár egy tartományi zsinati könyvet magyaráznak - nem pusztán a gyakorlati használat elősegítésére íródtak, hanem elméleti, talán oktatási célzattal (149). Ez a kérdés jól illeszkedik a kánonjogi tudománytörténet legújabb eredményei közé (vö. PENNINGTON, K., „Learned law, „droit savant", „gelehrtes Recht": The tyranny of a concept" in Rivista internazionale di diritto comune 5 (1994) 206209) , amelyek már egyre árnyaltabban fogalmaznak a részleges egyházjog tudományos magyarázatának középkori műveléséről, tovább lépve a radikális elutasítás talajáról, amely a korábbi tudományos kutatást jellemezte (144). A negyedik rész szándéka, amint azt a könyv előszavában is olvashatjuk (11-12), hogy megadja az egyetemes egyházjogi hátterét a magyarországi egyházi intézmények történetének. Sőt, a Szent István- i egyházszervezést tárgyaló első fejezet kifejezetten arra törekszik, hogy teológiai és jogi oldalról megvilágítva, az európai intézménytörténeti keretbe illesztve értelmezze első királyunk tevékenységét (173- 181). Ehhez hasonló a harmadik fejezet, amely már az érett középkori magyar egyházpolitikát vizsgálja Zsigmond király (1387-1437) uralkodása alatt, elsődlegesen a Szentszékhez fűződő kapcsolatok vonatkozásában (200-213). A fejezet külön érdeme, hogy felhívja a figyelmet a neves magyar egyháztörténész, Fraknói Vilmos, főkegyúri joggal foglalkozó kutatási eredményeinek fontosságára és eredményeinek további felhasználására (204210) , amelyről a szerző 1997-ben külön tanulmányt tett közzé (ERDŐ, E, „Das oberste Patronatsrecht der ungarischen Könige in der Forschung von Vilmos Fraknói" in Folia Theologica 8 (1997) 157-168). Fontos és a középkori magyar egyházi állapotok megértéséhez komoly adalékokkal szolgáló a 2. és 4. fejezet, mely a püspökök megválasztásáról, illetve a nagyobb és kisebb pátriárkák terminológiai megkülönböztetéséről tárgyal. Az előbbi a Decretum Gratiani (1140 körül) alapján igyekszik bemutatni a püspökök kijelölésének kritériumait, utalva a nemrégiben elhunyt Jean Gaudemet kutatásaira (vö. pl. GAUDEMET, }., „Léledion episcopale d'ap- rés les canonistes de la deuxiéme motié du XIIe siede" in Le istituzioni ecclesiastiche della «Societas Christiana» dei secoli XI-XII. Pa- pato, cardinalato ed episcopato. Atti della Quinta Settimana Internazionale di Stu- di, Mendola, 26-31 agosto 1971. (Publica- zioni delTUniversita Cattolica dei Sacro Cuore, Miscellanea dei Centro di studi medioevali 7, Milanol974. 476-489). Az utóbbi pedig a pszeudo-izidori elméletből kiindulva, amely azonosítja a pátriárkák és a prímások hivatalát, vázolja a probléma alakulását a Decretum Gratiani és a legnevesebb dekretisták munkái alapján (vö. Stephanus Tornacensis, Iohannes Faventinus, Huguccio), megvilágítva ezzel többek között az esztergomi érsek prí- mási címének kánonjogi tartalmát (214- 219). A 4. rész végén elhelyezkedő két utolsó fejezet az egyházi házasságra vonatkozó egyházfegyelem történelmi alakulásához szolgál alapvető támpontokkal, átfogó módon bemutatva az eredendően a szakrális jog területére tartozó jogintézmény fejlődését (220-238). Ezt egészíti ki a házasság érdekében Magyarországon fo89
