Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)

2001 / 3-4. szám - Vanyó László: Az ókeresztény ikonográfia eredete

zus vállára veszi a keresztet, megfigyelhető, hogy ez a kereszt bizony „talpas" kereszt! A szobrász eszerint már oltárkeresztet vett mintának a jelenet ábrázolása közben. Ezek az oltárkeresztek egyesítették magukban az XP-monogramot és az AQ-t (Tác, Gorsium). Itt ezt a tropaiont egyesítette a művész a megfeszített Krisztus alakjával.

2. A S. Sabina kapujának faragványai I. Coelestinus (422-432), vagy inkább III. Syxtus (432-440) pápasága idején készülhettek, de mindenekelőtt 410 Alarich pusztításai (410) után, mert nem lettek gyújtogatásainak áldozatai. Csaknem azonos korú a gaul-i pixis- sel, két római munka, de egyik és másik is különböző eszméket sugall. Ugyanazokat a mozzanatokat ábrázolja sokkal „lerövidítettebben", mint a gaul-i pixis, de más a concep- ciója. Itt nem Jézus, hanem Cirenei Simon viszi a keresztet. Az elefántcsontfaragványon a kereszt mindig párhuzamos a képfelülettel, a S. Sabina faragványain „belenyúlik" a képbe, ami festői mintát feltételez, mert az ilyen „perspektivikus" megoldás a domborulatok mélyítését kívánták meg. A keresztre feszített Krisztus mögött nem az attikai vacuum van, hanem quaderkövekből rakott városfal, párkánya fölött félköríves ablak látható. Az egész felületet átszeli Krisztus és keresztje, a kettő alig különböztethető meg egymástól. Krisztus szakállas, hosszú haja van, mezítelen szinte, csak ágyékkötő van rajta, szeme nyitva, keze kis deszkalapokkal együtt van a keresztre szegezve. A lába nincs odaszegezve. Felső karjai a törzzsel párhuzamosan helyezkednek el, alsó karjai terjeszkednek ki. (Ennek lehet oka a „helyhiány" egyszerűen.) Ennek a Krisztus-alaknak Oranteként való értelmezése elég nehéz,11 G. Jeremias szerint a forrása Prudentius Djttochaeonja 42-ben található.12 Ez lehet referencia, de megjegyzendő, hogy Prudentius sorai 2. századi keleti teológiai tradíciót is tükrözhetnek, továbbá, strófái rögzíthetik a római katakombákban látottakat, ahol az 5. század elején megfordult egyik zarándoklata alkalmából. A mezítelen ábrázoláshoz lehetett forrás az apokrif Nikodémus- evangélium, de nem feltétlenül. Hippolytus Apostoli Tradíciója szerint a katekumenek úgy mentek le a keresztvíz alá, hogy „semmi idegen dolog nem volt rajtuk".13 A S. Sabina kapujának szobrásza is eltekintett a szenvedés és kín ábrázolásától, de naturalista volt. Teológiai elem nála is a nyitott szem. A kereszten csukott szemmel függő Krisztus ábrázolása a középkori művészet jellegzetessége lesz. Ezen a domborművön is „idéz" a szobrász, nevezetesen emlékeztet arra, hogy Jézust „a falakon kívül" (Zsid 13,18) feszítették keresztre.

3. A palesztinai ampullákon gyakori ábrázolás a pálmarönkökből készült kereszt; a három kereszt közül csak a két latorén ábrázolják a testeket, a középső kereszt fölött, vagy annak közepén Krisztus-mellkép látható, alul pedig az Anasztaszisz, a Krisztus sírja fölé emelt rotunda. Ezek nem naturalista, hanem teológiai ábrázolásai a keresztre Feszítettnek.

4. A Rabbula-kódex 586-ban készült, de keresztre feszített ábrázolása korábbi mintára nyúlhat vissza. A kép felső mezejében látható a keresztre feszített Krisztus, az alsó képmezőben a kenethozó asszonyok fele nagyságú felületen. A palesztinai mintát a miniator kiegészítette a sorsot vető katonák alakjával. Az eseménynél jelen van Mária és János, a szeretett tanítvány, Longinus (lonkhé a lándzsa görögül), aki átszúrta Jézus oldalát, ahonnan a vér (eukharisztia) és víz(keresztség) jön ki. Mária már a „hívők

11 M.CHR. SEPIERE, Uimage d'un Dieu suffrant, 89. old.

12 Die Holztür der Basilika S. Sabina in Rom, Tübingen, 1980, 61. old.

13 XXI. fejezet, ÓÍ 5,92. old.

81