Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Vanyó László: Az ókeresztény ikonográfia eredete
ben egymást kiegészítő érzéket ebben a kapcsolatban látja: „Ami a beszéd a fülnek, az a kép a szemnek".5 3. A CONFESSION ALIS TARTALOM KREATÍV EREJE Előre kell bocsátani: a keresztény képábrázolás nem természetutánzás, nem egyéni látvány tolmácsolása, hanem a szó, az ige, a „hír" képi nyelvre fordítása. Minthogy ennek a művészetnek szövegkönyve a Biblia, ezért már eredeténél feltételezték az illusztrált Bibliát, aminek mintegy nagyítása és számos helyen történő alkalmazása voltaképpen az ókeresztény művészet. A korai középkori művészet már tanúsítja, hogy az illu- minált kódex amolyan helyről helyre könnyen vihető mintakönyv szerepét is betöltötte, illusztrációi felnagyítva jelentek meg a katedrálisok falain. Sajnos ilyen zsidók által készített illusztrált görög Bibliát a kereszténység első századaiból eddig nem találtak. Az illusztrált keresztény Bibliák a 6. századból valók. Különösnek kell tartani a körülményt, hogy a Rómában, Nápolyban, Milánóban, Dura-Europoszban, Provence-ban készült első keresztény műtárgyakat mind szinte a 200-300 körüli időszakra datálhatjuk. Ezek többnyire funerális emlékek, amelyek azonban derűt és örömet árasztanak. A képek többnyire kicsik, csak a 4. századtól kezdve válnak nagyobbakká. Nem elbeszélők, bibliai ihletésűek, de nem ábrázolnak eseményt, csak sugallják azokat. Sematikusak, mindig valami továbbira utalnak, mindig többek, mint amennyit mutatnak, jel-képek. A jel-kép értéke pontosan rövidségén, tömörségén mérhető, mely oknál fogva többértelmű lehet megfejtője számára. Ilyen többértelmű kép a lakomáé, amely lehet az újszövetségi kenyérszaporítás, a kánai menyegző, az utolsó vacsora, refrigerium. Két szentségnek, a kereszténységnek és az Eukharisztiának van igen népes jel-kép csoportja a katakombákban. 4. A LEGFONTOSABB FIGURÁK A halász, a hal, az orvos, az orante, a pásztor alakjában osztozhatott minden keresztény Krisztussal, Máriával, az Újszövetség ismert figuráival. A kifejezetten Krisztust vagy Máriát ábrázoló képeket azonban meg tudjuk különböztetni az átlagkeresztény ember ábrázolásától, mert Mária, Krisztus esetében valamilyen megkülönböztető jelzés található a képeken, mint csillag a feje fölött, vagy a többit méretben felülmúlja. Mária és a gyermek ábrázolása három figurával együtt a 2-3. században oly fontos epipha- neia-ünnep (január 6.) ábrázolása is, amely felért egy egész Krisztus-ciklussal, mert a mágusok ajándékai - arany, tömjén, mirha - utaltak Jézus születésére, istenségére, királyi voltára, halálára. A napkeleti bölcsek hódolatának jelenetét kiegészítették később Jézus jeruzsálemi bevonulásával. Mindkét jelenet királyként mutatja be Krisztust (Junius Bassus szarkofágja). A Krisztus-ábrázolások vagy a jó Pásztort vagy a Filozófust vagy a csodatevőt mutatják be. Nyilván ez utóbbi a legszemélyesebb. Egyetemes jelentőségű 77 5 Oratio de imaginibus I,17,PG 94;1248 C.
