Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)

2001 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Tekintély és ész

meg az utat az elmúlt év során lezárult második évezred elején Abelardus Sic et nonja és Petrus Lombardus évszázadokon át használt szentenciái irányában. Az eukarisztikus kérdés kapcsán egyre nagyobb hangsúlyt kap a substantia, és a transsubstantiatio dogmája felé hajlik70. Az argumentumok mindig segítettek a szélsőséges realizmus és a katolikus tanítástól éppolyan idegen szimbolizmus között a helyes út keresésében és megtalálásában71.

70 Ratramnus is alkalmazza a substantia kifejezést Szent Ambrusra hivatkozva: „ille panis vitae aeternae, qui animae nostrae substantiam subministrat" (PL 121,134); „loquitur de pane videlicet corporis Christi, qui non ex eo quod vadit in corpus, sed ex eo quod panis sit vitae aeternae, animae nostrae substantiam fulsit." (uo.) - Karácsonykor a pásztorok miséjének secrétája (super oblata) így szól: „Munera nostra quaesumus domine nativitatis hodierne (sic!) mysteriis apta proveniant ut sicut homo genitus idem refulsit deus, sic nobis haec terrena substantia conferat quod divinum est." - Amikor a pap a vizet a borhoz önti, a tridenti misében ezt mondja: „Deus qui humanae substantiae dignitatem mirabiliter condidisti et mirabilius reformasti..." - A karácsonyi ünnepi mise könyörgése (collecta) mind a mai napig ezekkel a szavakkal kezdődik. A substantiának ezek szerint rendkívül árnyalt a jelentése és alkalmazása.

71 Magyar vonatkozásban meg kell említeni, hogy Szent Gellért Petrus Damianihoz hasonlóan remeteéletre adta magát a szabad művészetek stúdiuma után (Olaszország, Franciaország). Deliberatio... supra hymnum trium puerorumában így nyilatkozik: „Non dubites divinissimum Cephan Aristotele profundiorem, non Paulum cunctis humanis oratoribus eloquentiorem, Aristotele profundiorem, non Johannem omni coelo altiorem, non Jacobum tuo Plotio expeditiorem." (id. Ueberweg II, 187) Vö. SZEGFŰ LÁSZLÓ kiváló tanulmányát: Gellért püspök filozófiája 387. /In: Európa és Magyarország Szent István korában (Szerk. Kristó Gyula és Makk Ferenc), Szeged, 2000./ így Magyarország sem maradt ki a dialektikusok és antidialektikusok vitájából, ha nagyon áttételes is a kapcsolat.

56