Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Történelem és üdvtörténet Lukács kettős művében
A világtörténelemre való utalások még gyakoribbak az Apostolok Cselekedeteiben. Szó van itt a Claudius császár idején bekövetkezett éhínségről (11,28), valamint Claudius rendeletéről, amellyel eltávolította a zsidókat Rómából (18,2). Egyes római tisztségviselőket Lukács név szerint is megemlít: Sergius Paulus Ciprus prokonzula (13,7), Gallió pedig Akhája tartományé (18,12); Antonius Félix és Portius Festus (24,27) júdeai prokurátorok. Emellett a palesztinai történelem nevesebb egyéniségei mint pl. Heródes Agrippa (12. fej.), illetve annak fia (II. Agrippa; 25,13) is említést nyernek. A történeti érzékenység jeleként értékeli a biblikusok egy része azt, ahogyan Luk- ács az evangéliumban a felhasznált források adatait pontosítani törekszik. Jézus főta- nács előtti kihallgatását - a többi szinoptikustól eltérően - nem az éjszakába, hanem a hajnali órákra helyezi (Lk 22,66). A kerek számok elé odateszi a ״mintegy" szócskát (Jézus mintegy harminc éves volt, amikor megkezdte nyilvános működését: 3,23; a kenyérszaporításnak mintegy ötezer férfi volt a haszonélvezője: 9,14). A Genezáreti- tót mindig ״tó"-nak (limné) nevezi, és sohasem használja rá a ״tenger" megnevezést. Az Apostolok Cselekedeteiben a páli misszió útvonalának bemutatásakor szemmel látható a részletes ״dokumentációra" való törekvés. Lukács néha missziós tevékenység említése nélkül is feltűnően pontos felsorolást ad az útba ejtett városokról (pl. a Troászból a Milétoszba vezető út: 20,13-15). A szerzőnek emellett helytálló ismeretei vannak a római birodalom adminisztrációjáról. Ismeri a helyi szokásokat és speciális megnevezéseket: Filippi igen helyesen kolónia néven szerepel (16,12). A filippi bírák a sztratégoi (16,22), Tesszalonika elöljárói a politarkhai (17,6), Gallió helytartó pedig az anthiipatosz (18,12) címet viselik. 2. A történeti érdeklődés határa A lukácsi kettős műben felfedezhető történeti érdeklődésre az ókortól kezdve felfi- gyeitek, és szent Jeromos nyomán előszeretettel használták Lukácsra a ״történész" megnevezést. A modern bibliatudomány is elismeri, hogy a harmadik evangélium és az Apostolok Cselekedetei szerzője történeti művet szándékozott írni,7 ám a cél meg- valósításának sikerét manapság igen eltérő módon ítélik meg.8 Van, aki a szóban for- gó művet egyszerűen ״épületes írás״-nak (Erbauungsbuch)9 tekinti, de a kevésbé radi7 A formatörténeti iskola kiemelkedő alakja, DIBELIUS, M. (Dér erste christliche Historiker: Aufsátze zűr Apostelgeschichte, Göttingen 19685, 111) sem riad vissza attól, hogy Lukácsot az ״első keresztény történészinek nevezze, aki az önállóan áthagyományozott történéseket történetté formálta, s ezzel láthatóvá tette az események irányát. A kutatók külön figyelmet szentelnek a második kötetnek (ApCsel), amelynek műfaját CONZELMANN, H. (D/e Apostelgeschichte, Tübingen 1963, 6) óta többnyire a ״történeti monográfia" megnevezéssel jelölik. Ez arra utal, hogy a szerző speciális témakört dolgozott fel történetírói módszerrel. Vö. még HÉNGEL, M., Zűr urchristlichen Geschichtsschreibung, Stuttgart 1979, 59-63; PLÜMACHER, E., Die Apostelgeschichte als historische Monographic: Les Actes des Apotres. Traditions, rédaction, théologie (szerk. Kroner, J.), Gembloux 1979, 45 7-466. B Vö. az ezzel kapcsolatos áttekintéseket: BARRETT, C. K., Luke the Historien in Recent Study, London 1961; GASQUE, W., A History of the Criticism of the Acts of the Apostles, Tübingen 1975; FITZMYER, J. A., Luke I, 14-18; SCHNEIDER, G., Die Apostelgeschichte 1, 122-133; RASCO, E., Le tappe fondamentali della ricerca sugli Atti degli Apostoli, Gregorianum 78 (1997) 5-32; MARCUERAT, D., le premiere histoire du christianisme, Paris 1999, 11-42. 9 Vö. HAENCHEN, E., Die Apostelgeschichte, Göttingen 19686, 93. 101
