Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Vanyó László: Üdvtörténet, egyháztörténet, politikai teológia
között Ovidius24, aki a négy korszakhoz még egy ötödiket is hozzátett, amelynek a vér a szülője. A Krisztus előtti első században a fémekkel jelzett korokat a babilóniai asztrálszim- hólizmus hatására kezdték bolygónevekkel jelölni, mint Poszeidoniosz: Saturnus-, Ju- piter-, Mars-, Vénusz-, Mercurius nevével. A görögök történelmi horizontja a hellenista korban kitágult, és kozmopolita lett, a görög mégsem úgy élte meg az egyetemes történelmet, mint a római. Nagy Sándor túl későn jött, és birodalma rövid életű volt. A görög mégis a tökéletes és örök formát kereste. A történelem ezzel szemben valami változó, befejezetlen. A történelmi tények, hasonlóan a természeti jelenségekhez, tág teret kínáltak a filozófiai eszmélkedésre, elő- mozdították az emberi természet jobb megértését, az emberi sors mélységének kuta- tását, amelyről a görög nem is álmodott. A görög római történelmi korszakok mintája az egyéni fejlődésről alkotott képben is keresendő, amelyben beszéltek fiatalságról és öregségről, a nyár és tél, a nappal és éjszaka költői ellentétéről. A tapasztalat és a számok tudománya (arithmologia) hár- más vagy négyes felosztást sugallt. Eszerint az ember mikrokozmosz, amelynek tör- ténetében megvan a kezdet, a delelés, és az alkonyat, a négy elem, a négy évszak25. A hetes beosztás lett azonban a legnépszerűbb, amely tíz hétéves periódusra osztotta az ember életét. Végül kaldeus hatásra az ember hét korszakáról beszéltek, mint a hét bolygóról. A korszakok és életkorok megfeleltek egymásnak. Róma történetében is korszakokat különböztettek meg: a ״saeculum" nem száz évet jelent, hanem két jelentős történelmi esemény közötti időtávot26. Az emberi élet- korok mintájára osztotta fel a római történelmet Florus27, Lactantiusnál Romulustól Tarquinusig tart Róma gyermekkora, a pún háborúkig tartott serdülő kora, a világ meghódításával kezdődött fiatal kora28. A görögök hajlottak a történelem borúlátó megítélésére, noha más áramlatok is ér- vényesültek náluk. Anaximandrosz és Empedoklész pozitív értéket tulajdonítottak az időnek. Platón ciklusokként ismétlődő katasztrófákról beszélt29 30, míg máskor saját ko- rát a régi időknél sokkal boldogabbnak, ugyanakkor sokkal frusztráltabbnak is tar- tóttá80. Arisztotelész elvetette Platón katasztrófa-elméletét, és a lassú, haladó változá- sokban hitt31. Bizonyos kétértelműség mindig együtt járt az idő fogalmával, mert amit épített, azt le is rombolta. Hésziodosznál is az egymást követő világkorszakok a hanyatlást tükrözik, az aranykorra következik az ezüst, arra a bronz, majd a vaskor32. Ezt a né- zetet osztotta Hérodotosz is. Poszeidoniosz (Kr. e. 1. sz.) szerint az emberiség Vénusz koráig fejlődött, jelenében belépett Mercurius korszakába, az emberi nem felfedező te24 Metamorph. 1,89-415. 25 HÉSZIODOSZ, Munkák, és napok, 109-201; PYTHAGORASZ, Diogenész Laertiosz szerint. De vitis philos. VIII,1,10. PTOLEMAIOSZ, Tetrabibl. 1,10. 2« LUCANUS, Pharsalia VII,387 kk. 27 Epitom. Hist. Rom., proem. 4.8. 2« Div. Inst. VII, 15. 2י Törv 111,676 kk. 30 Politikus, 272ab-274cd; FIRMICUS MATERNUS, Matheseos, 111,1,11-15 Poszeidoniosz felfogásáról számol be. 31 Meteor. 1,14 ,352b-353a. 32 Munkák és napok,109-178. 65
