Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Rózsa Huba: Az Emberfia-hagyomány az Ószövetségben és az apokaliptikus irodalomban
Az Újszövetségben az Emberfia kifejezést néhány kivételtől eltekintve (ApCsel 7,56; Jel 1,13) mindig Jézus szájából halljuk, és csak a négy evangéliumban, elsősorban a szinoptikusoknál található. A páli írásokban nem fordul elő. Eligazodás kedvéért az Emberfia megnevezés (újszövetségi formája: ό υ'ιός τοϋ ανθρώπου: ho hüiosz tou anthropou68) előfordulását a következő három csoportba so- Tolhatjuk. Olyan kijelentések, amelyek az Emberfia tevékeny jelenlétét tanúsítják (Jé- zus van jelen és valamilyen tettét az Emberfiára való hivatkozással igazolja), Mk 2,10.28; Mt 8,20; 11,18; 12,32 stb. Olyan kijelentések, amelyek az Emberfia szenve- déséről szólnak, Mk 8,31; 9,21.31; 10,41 stb. Végül apokaliptikus kijelentések, ame- lyek az Emberfia ítélkező szerepét és világ végi eljövetelét hirdetik meg a Dán 7,13 köv.-el összefüggésben, Mk 8,28; 13,26; 14,62 stb. Az Emberfia kijelentések eredete Az elmondottakkal kapcsolatban első kérdés az, hogy kitől erednek az Emberfia ki- jelentések. A kutatók szerteágazó megállapításait három alapmodellre vezethetjük vissza, amelyeken belül számos változatot találunk. Az első alapmodell szerint az Emberfia kijelentések eredete Jézusra megy vissza, akik magáról mint ״Emberfiáról" beszélt. Ezen belül is két egymással élesen szemben álló felfogást találunk. Az egyik álláspont szerint Jézus az Emberfia megnevezést tituláris értelemben (mint fenségeim) használta. Önmagáról mint a földi, szenvedő és feltámadó, majd a végidőben visszatérő Emberfiáról beszélt, s kijelentéseibe belevonta ill. beleértette a Dán 7,13 köv. Emberfia hagyományát (így R. Pesch, I. H. Marshall, M. D. Hooker s újabban P. Stuhlmacher69), vagy legalábbis a földi és az idők végén visszatérő Emberfiának mondta magát (G. W. Kümmel70). A másik álláspont viszont azt képviseli, hogy Jézus az ״Emberfia" megnevezést meghatározatlan értelemben használta. Ez azt jelenti, hogy nem áll vonatkozásban semmiféle konkrét és meghatá- rozható üdvösségvárással, pl. az apokaliptikus végidővárás az Emberfia bírói és üd- vösségközvetítő szerepével a korazsidóságban, ezért Jézus szóhasználatában az ״Em- berfia" megnevezésnek nincs tituláris karaktere. Ennek az álláspontnak többféle váltó- zatát találjuk a kutatók körében. Jézus az Emberfia kifejezést önmagára vonatkozó közvetett utalásként használta az ״én" személyes névmás helyettesítéséül, azaz a be- szélő ״én" körülírásáról (circumlocutio) van szó (Vermes G.71)■ Egy másik megoldás szerint az Emberfia jelentése adott esetben ״egy emberi lény", egy halandó (pl. J. A. Fitzmyer72 73), vagy csupán ״bárki, valaki" (pl. R. Bauckham71). Ide sorolható az a te68 A kifejezés etimológiájára és a Jézus korabeli arám szóhasználatra nem térünk ki, lásd az értekezés első részét. 69 PESCH, R., Über die Autorítat Jesu. Eine Riickfrage anhand des Bekenner- und Verleugnerspruchs Lk 12,8 par.׳. Die Kirche des Anfangs, FS. Heinz Schürmann, R. Schnackenburg szerk., Freiburg i.Br. 1978, 25-55 old.; MARSHALL, I. H., The Synoptic Man Sayings in Recent Discussion, NTS 12 (1965- 66) 327-351 old.; HOOKER, M. D., The Son of Man in Mark, London 1967; STUHLMACHER, P, Biblische Theologie des Neuen Testaments I. Gottingen 1992. 70 KÜMMEL, G. W, Jesus der Menschensohn? (SbWGF XX-3), Wiesbaden 1984. 71 VERMES, G., A zsidó Jézus, Budapest 1995, 210-216.240-244 old. 72 FITZMYER, J. A., The Gospel according to Luke I-IX (AB 28), Garden City N.Y. 1981,208-211 old. 73 BAUCKHAM, R., The Son of Man: lrA man in my Position" or ״Some-one", JSNT 23 (1985) 23-33 old. 57
