Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)

2000 / 1-2. szám - Rózsa Huba: Az Emberfia-hagyomány az Ószövetségben és az apokaliptikus irodalomban

Ura (Isten) választotta ki, és sorsa a Szellemek Ura előtt jóravalóságban túltesz min- denen (3. v.). Az Emberfia ״igazságosság" jelzője ״büntető igazságosságát" jelenti, azt a tulajdonságát, amely a végidőbeli bírói szerepének (4-7. v.) betöltéséhez szükséges. Ugyancsak végítéletre utal az a tulajdonsága, hogy minden kincsek, azaz az igazak- nak adandó végidőbeli jutalom kinyilatkoztat ója (3. v.). Az elmondottakhoz hozzávé- ve az etióp Hén 48,7 köv.-t az Emberfia úgy jelenik meg végidőbeli bírói szerepében, mint az igazak sorsának védelmezője.

Az etióp Hén 47,1-4 és a 48,2 viszont azt az időpontot - ״azokban a napokban"

(47.1) - írja körül, amikor az Emberfia eszkatologikus büntető igazságosságát fogja gyakorolni. Ebbe helyeződik be az a végidőbeli történés az Ósöreg környezetében (47,3), amelyből az égben lakó szentek felismerik, hogy elérkezett az ítélkezés ideje

(47.2) . A végidőbeli ítélkező szerepe miatt hivatik az Emberfia az Ősöreg elé (48,2), amelyet a 48,4-5 egészít ki: az Emberfia az igazak és szentek támasza és vigasztaló- ja. Az eszkatologikus helyzetből (47,1-4) és az Emberfia végidőbeli feladatának ábrá- zolásából (48,2 és 48,4-5) a 48,3-ban áttér a leírás egy elvi igazságra, azaz az Ember- fia préexistenciájának kijelentésére, amelyet 48,6 egészít ki: mielőtt a világ megalkot- tatott volna, az Emberfia már kiválasztatott és elrejtetett Isten színe előtt.

Az alaplátomás (etióp Hén 46-47; 48,2-7) valamint a képesbeszédek zárófejezetei közül a 71. fejezet kétségtelen kapcsolatban áll a Dán 7. fejezet Emberfia látomásával. Szóbeli egybeesésekről van szó, mégpedig a Dán 7,9.10. és 13. versek esetében, ame- lyekből szétszórtan vagy különböző összefüggésekben szavak ill. kifejezések találha- tók az említett fejezetekben. Az irodalmi rokonság tehát nem az egész jelenetre (Dán 7,9-14) vonatkozik, és arra nem is történik utalás az etióp Hénok könyvében36.

Az etióp Hén 46-47 és 48,2-7 szövegösszefüggésből az Emberfia egységesnek mondható képe rajzolódik ki. Az Emberfia égi individuum, préexistens, akit Isten a vi- lág teremtése előtt a szentek és igazak ellen elkövetett bűnök eszkatologikus bosszú- állójává, s egyúttal a föld királyainak és hatalmasainak végidőbeli bírájává rendelt. Az ítélet pillanatáig Isten előtt elrejtve feszült készenlétben létezik37.

36 Az irodalmi egybecsengés az alábbi módon néz ki:

etióp Hénok Dániel 7. fejezet

46,1.2; 48,2 9.) Azután láttam: Trónokat állítottak föl,

71,10.13.14 és 47,3 és az Ősöreg helvet foglalt.

46.1 és 71,10 ruhája fehér volt, mint a hó. fején a haj, mint a tiszta gyapjú.

47.3 és 71,5.7 Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz, s annak kerekei, mint az égő tűz.

71,6 10.) Tűzfolvam fakadt és áradt ki előle.

71,8.13 Ezerszer ezren szolgáltak neki, tízezerszer tízezren álltak előtte.

47.3 Összeült a törvényszék, és könyveket nyitottak fel.

71,14.17 13.) Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt:az Ösöreg

48.2 felé tartott, és odavezették hozzá.

Az aláhúzott helyek esetében található az egybeesés (Lásd NOTH, M., Zűr Komposition des Buchcs Dániel, ThStKr 98/99 (1926) 143-163, old.: Gesammelte Studien zum Altén Testament, Bd 2 (ThB 39) München 1969, 11-28, közelebbről 14-19 old.; MÜLLER, K., Menschensohn und Messiás, BZ 16 (1972) 175-176 old.: Studien 293-295 old.)

37 MÜLLER, K., Menschensohn und Messiás, BZ 16 (1972) 163-167 old.: Studien 281-285 old.

45