Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Az ortodox és katolikus párbeszéd
tartozó közösség vezetője teremtsen mindkét fél számára egyaránt előnyös helyi bizottságokat, vagy tegyék hatásossá a már meglévőket, hogy megoldást talál- janak a konkrét problémákra, és ezeket a problémákat igazságban és szeretetben, igazságosságban és békében alkalmazni is tudják. Ha helyi szinten nem sikerül eredményt elérni, akkor a Vegyes Bizottságokban létrehozott felsőbb szintre kell a kérdést vinni. 27. A bizalmatlanság könnyebben megszűnne, ha mindkét fél elítélné az erőszakot, ott ahol közösségek egy nővéregyház közösségei ellen lépnek fel. Amint ezt Őszentsége II. János Pál pápa 1991. május 31-én kelt levelében kéri, feltétlenül kerülni kell minden erőszakot és a nyomásgyakorlás minden fajtáját a lelkiis- mereti szabadság tisztelet érdekében. A közösségek vezetőire tartozik, hogy hí- veiket az egymás Egyháza és hagyománya iránti jóhiszeműség elmélyítésére se- gítsék, és megtanítsák őket nemcsak a fizikai, szóbeli vagy erkölcsi erőszak, ha- nem mindannak elkerülésére, ami a másik keresztény megvetéséhez, és egy el- lentanúsághoz vezethet, kigúnyolva az üdvösség művét, mely kiengesztelődés a Krisztusban. 28. A szentségi valóságba betett hit magába foglalja, hogy tiszteljük a másik egy- ház valamennyi liturgikus ünneplését. Az erőszak alkalmazása egy kultuszhely elfoglalására, ellentmond ennek a meggyőződésnek. Ez, éppen ellenkezőleg, azt akarja, hogy bizonyos esetekben megkönnyítsük a többi Egyházak ünneplését, a saját templomot rendelkezésre bocsátva, egy megegyezéssel lehetővé téve ugyanabban az épületben a felváltva, különböző időpontban történő ünneplést. Az evangéliumi etika is azt kéri, hogy tartózkodjunk olyan kijelentésektől vagy megnyilatkozásoktól, melyek képesek a konfliktusos állapot fenntartására és a párbeszéd gyengítésére. Vajon Szent Pál nem egymás elfogadására buzdít min- két, amint ezt Krisztus tette velünk Isten dicsőségére (vö. Róm 15,7). 29. A püspököknek és a papoknak kötelessége Isten előtt tisztelni azt a tekintélyt, amit a Szentlélek adott a másik Egyház püspökeinek és papjainak, mégpedig azért, hogy elkerüljék eme Egyház híveinek lelki életébe való beavatkozást. Ami- kor az ő javukra szükségessé válik egy együttműködés, alapvető feltétel, hogy a felelősök megegyezzenek, a kölcsönös segélynyújtás számára fektessék le a mindenki által világos és ismert alapokat, és ezután nyíltan és érthetően a má- sik egyház szentségi fegyelmét tiszteletben tartva cselekedjenek. Ebben az összefüggésben a félreértések elkerülése és az Egyházak közötti biza- lom növekedése érdekében szükséges, hogy egyazon terület katolikus és ortodox püspökei tárgyalást folytassanak a katolikus lelkipásztori tervek megvalósítása előtt, mely magában foglalja az új struktúrák létrehozását a hagyományosan többségében az Ortodox Egyház jurisdikciója alá tartozó vidékeken, és ezt azért, hogy elkerüljék a párhuzamos lelkipásztori tevékenységet, mely azzal a ve- széllyel jár, hogy azonnal vetélkedéssé vagy konfliktussá válik. 30. A két Egyház közötti kapcsolat jövője előkészítésére, meghaladva a Katolikus Egyházba való visszatérés elavult ekkléziológiáját, ama problémához kapcso- lódva, mely e dokumentum tárgya, szenteljenek különleges figyelmet az eljö- vendő papok és mindazok képzésének, akik valamilyen módon elkötelezettek az apostoli tevékenységben, gyakorolva ott, ahol a másik Egyház hagyományosan már meggyökeresedett. Nevelésük tárgyilagosan pozitív legyen a másik Egyház irányában. Mindannyian először tájékozódjanak a másik egyház apostoli szűk32
