Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)

2000 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A bibliai őstörténet forrásai és szerkezete

előtt a szöveg irodalmi adottságai, éspedig a struktúrát alkotó irodalmi elemek meg- határozása, amelyek az önálló jelentéssel bíró szókészleti elemektől egészen a kompo- zíciós összefüggésekig terjedhetnek. Szerepe van továbbá az őstörténet végére és a pát- riárkák témával való összefüggésére vonatkozó álláspontoknak, valamint az őstörté- net keletkezésével kapcsolatos megállapításoknak, gondolunk itt elsősorban a Jahvistára és a papi szövegre mint a kánoni szöveg forrásaira. További tényező az a hermeneutikai megközelítés is, amellyel az őstörténetet értelmezik az egyes szerzők. Ez utóbbi beállítottság szintén meghatározza, hogy a Gén 1-11 struktúráját miként állítjuk fel. Végül említenünk kell az ún. ״szinkronikus" szövegleírást, amely eltekint a bibliai szöveg irodalomkritikai feldolgozásától, és ehelyett az őstörténet szervező el- vét (témáit) keresi, amely átfogja részeket és az elbeszélésnek dinamikát kölcsönöz.

A bibliai őstörténet szerkezet teremtő eleme a toledot (תודלות=utódok, nemzedék; nemzetség/tábla/) formula, amely a Genezis könyvének egyik fontos és karakterisz- tikus eleme31. Bár feltételezi, hogy utána nemzetségtábla következik, nem zár ki egy elbeszélést sem. A formula mindig egy fontos közlést közvetít. Az őstörténetben az öt toledot formulából álló sorozat a következő:

1.

2,4a

ég és föld

2,4b-4,26 (vagy 1,1-4,26)

2.

5,1

Ádám

5,1-6,8

3.

6,9

Noé

6,9-9,29

4.

10,1

Noé három fia 10,1-11,9

5.

11,10

Szem

11,10-26

Ugyancsak öt toledot formulából álló sorozat folytatódik a Genezis további részé- ben pátriárkák történetében:

1.

11,27-25,11

Terach (Ábrahám)

2.

25,12-18

Izmáéi

3.

25,19-35,29

Izsák (Jákob)

4.

36,1-37,1

Ézsau-Edom

5.

37,2-50,26

Jákob (József és testvérei)

A toledot formulák tehát eligazítást adnak az őstörténet szerkezetére és befejezésé- re nézve, ugyanakkor megteremtik a kapcsolatot a pátriárkák történetével.

Azok a kutatók, akik a vízözönnel zárják le a bibliai őstörténetet (P. Weimar, M. Witte, N. C. Baumgart, E. Zenger és K. Löning, J. L. Ska), a Gén 10. és 11. fejezeteket szerkezetileg már Izrael ősatyáinak, a pátriárkáknak és rajtuk keresztül Izrael történe- tével hozzák összefüggésbe. N. C. Baumgart, E. Zenger és K. Löning az őstörténetet három részből álló irodalmilag önálló egységnek tekintik: 1,1-2,3; 2,4-4,26; 5,1-9,29. Az őstörténet a világ és minden élet komplex teológiáját nyújtja, amely a lét sötét 01- dalának és minden negatív tapasztalatának ellenére is Isten világot és életet üdvözítő

·ייו WEIMAR, R, Die Toledot-Formel in dér priesterschriftlichen Geschichtsdarstellung, BZ 18 (1974) 65- 93 old.; Struktur und Komposition dér priesterlichen Geschichtsdarstellung, BN 23 (1984) 81-134 old., BN 24 (1984) 138-162 old.; CHILDS, B. S., Introduction to the Old Testament as Scripture, Phi- ladelphia, PA 1979, 145 old.; TENGSTRÖM, S., Die Toledotformel and die literarische Struktur der priesterlichen Erweiterungensschrift im Pentateuch, Gleerup 1981; SCHREINER, J., art. דלי ThWAT HI, 633-639 kol.; ROBINSON, R. B., The Literary Function of the Genealogies of Genesis, CBQ.48 (1986) 595-608 old.; THOMPSON, T. 1.., The Origin Tradition of Ancient Israel, Sheffield 1987, 61- 131 old.; BLENKINSOPP J., 11 Pentateuco, 74-75.118-120 old.; STORDALEN, T, Genesis 2,4. Restu- dying a locus classicus, 7JKW 104 (1992) 163-177 old.; SKA, J. L., Introduzione alia letteratura del Pentateuco, 31-37 old.

178