Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Puskás László: Gondolatok az orosz ortodox egyház 20. századi történetéről
vezi. De jött Hruscsov, és vele az újabb üldözési hullám, hirtelen megszaporodtak az Ortodox Egyházban a renegátok, az istentagadók: pl. Alexandr Oszipov, a Leningrádi Teológiai Akadémia professzora a központi lapban, a Pravdában káromolja Istent.31 32 1959-ben Alexij Szimanszkij pátriárka elnökletével a Szinódus megfosztotta ״papi rangjától" és kiközösítette az Egyházból Oszipovot három más nyilvános istentaga- dóval együtt, de folytatódott a hitellenes kampány, ismét elkezdődött a templomok bezárása. Alexij mindent megtesz, hogy kivívja az Egyházügyi Hivatal megelégedett- ségét: személycserék a legfontosabb egyházi hivatalokban, Pimen Izvekov, a későbbi pátriárka referátuma nyomán a Szinódus dönt arról, hogy az egyházközségek taná- csaiból kimarad a pap, azt világi elnök vezeti, a pap csak ״a hívek vallásos szükségle- teit" elégíti ki ״az imádkozásban és az Ige szolgálatában" (ApCsel 6,4). Tovább folyik a templomok bezárása, az egyházközségek száma felére csökken Hruscsov alatt, sor- ba zárják be a háború végén vagy közvetlenül ezután megnyílt néhány szemináriu- mot. Később, az Egyház életében a 60-as évek bekövetkezett viszonylagos stabilizáció kö- rülményei között a paphiány miatt sokszor már teológiailag és általánosan is képzet- leneket szentelnek pappá, de 1975-ben is csak a papok fele rendelkezett teológiai kép- zettséggel, a felének még általános középfokú képzettsége sem volt, miközben a pap- ság fele a 60. életévét betöltötte - minderről Cipin tájékoztat, de mellőzi annak közié- sét, hogy a papságra kandidálok csak a helyi megyei pártbizottságok jóváhagyásával kaphatták meg a hozzájárulást az illetékes egyházügyi hivataltól ahhoz, hogy teoló- giai tanulmányokat folytathassanak még a rövid, féléves tanfolyamokon is, azaz ele- ve vállalniuk kellett a besúgói szerepkört mintegy állampolgári kötelességként.33 Vi- szont közli egy végül is eredménytelen levél részletét 1967-ből (Jermogen Golubev kalugai érsek Alexij pátriárkához), amelyből az állami ellenőrzés más jellemző részle- tei derülnek ki: ״A püspökjelölteket nálunk a Szinódus választja, és nyilvánvalóan nem a Vallásügyi Tanács beleegyezése nélkül, a Szinódusban részt nem vevő püspökö- két pedig egyáltalán meg sem kérdezik." Itt már akár a kánoni érvényesség kérdése is felmerülhet a részben ma is ordináló püspökök kinevezésével kapcsolatban.34 Az 1980-as években már kezdtek mutatkozni az Egyház helyzetének javulása jelei, k amelyek Gorbacsov hatalomra kerülésével, 1985-től új lehetőségeket nyitottak 1987- től elkezdődött az egyházközségek számának folyamatos növekedése, párhuza- mosan fejlődtek a teológiai képzés lehetőségei is. Javult az állami szervekkel való kap- csolat, ahogy az Oroszország megkeresztelkedésének 1000. évfordulója alkalmából 1988- ban rendezett Moszkvai Zsinaton hangzott el, ahol új egyházi ״Szabályzatot" fogadtak el, amely módosította az üldözés évtizedeiben kényszerűen elfogadott, de az új körülmények között elavultnak minősített rendelkezéseket. 31 Egy korabeli szarec, Nyikon Vorobjov hegumen magánlevélben írja róla: ״A szerencsétlen Alexandr imádságról mondott szavaiban az mutatkozott meg, hogy sohasem, egyetlen egyszer sem imádkozott, következésképpen soha nem is hitt Istenben". Ez is érzékelteti, hogy még ebben a deformálódott egyházi közegben is létezett és megnyilvánult az Orosz Ortodox Egyházban a hit j. mélységeiből táplálkozó teológiai érzék. CIPIN, op.cit., 247-248. 33 Egyébként a hatályos szovjet törvények értelmében mindegyik állampolgár köteles volt együttműködni a belügyi szervekkel, sőt ezt gyakran ״büszkén" gyakorolta. 34 CIPIN, op.cit., 256 - szerzőnk a józan valóságérzék hiányát állapítja meg a levél írójánál. A Kánonjogi érvényességről lásd az Ortodox Egyházban ma is feltétlen auktoritású ״Szent Apostolok szabályait": ״Ha valamely püspök világi vezet_k által kapja püspöki hatalmát az Egyházban: legyen kivetve és kiközösítve, és minden vele közösségben levő is." 30. szabály. 135
