Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)

2000 / 3-4. szám - Puskás László: Gondolatok az orosz ortodox egyház 20. századi történetéről

lényeges, igen összetett és meglehetősen kényes kérdésen9, amelyről még azt a véleke- dést is hallottuk, hogy vizsgálata kegyelemtani krimi, amelynek tárgyalására talán leginkább az egyszerre egyháztörténész-kánonjogász-szociológus-pszichológus- teológusok lennének illetékesek - meddig mehet el egy Egyház a világi hatalommal va- ló viszonyában a világban való rendeltetésszerű működése biztosítása érdekében? Van-e olyan határvonal, amelyen túl, például, a még elfogadható mértékűnek látszó megalkuvás a fennmaradás érdekében az alapcél elárulásává kezd válni, és ami után netán a külsőleg látszólag meglevő és valamiképpen működő, sőt akár virágzónak lát- szó Egyház (ill. közösség, szekta) ténylegesen talán már a gonosz amorális birodalmá- vá válhat, legalábbis felelős vezetői vonatkozásában, az efféle vélekedések példáit ké- sőbb idézzük - mert ezt a rubikont az Egyház konstitúciója által meghatározottan tér- mészetesen mindenkori hierarchiái értelmezik, ők határozzák meg, hogy hol van ez a határ, és hogy megmaradnak-e ezen az oldalán vagy átlépik azt, sőt, egyesek ezt a kö- zelítést se zárják ki, esetenként nem tűnik-e el ez a határ az úgymond alapcél érdeké- ben (a cél szentesíti az eszközt-szállóige szellemében) vagy akár a jó és rossz közötti különbség érzékelésének képessége elmosódása miatt (Nietzsche fogalmazásában - a jó és a rossz túloldalán).

Itt le kell szögeznünk, hogy reflexióinkban világosan el kell különítenünk magát az Egyházat, mint szentséget attól, amit adott esetben hiteles vezetői és tagjai esetleg mű- veinek vele és benne (itt csak utalunk a bűnös Egyház fogalmára, amennyiben saját tagjai is bűnösek, úgyis mint az Egyház képviselői10).

És ez annál inkább kijelenthető azokról az üldözött Egyházakról a 20. sz.-ban, ame- lyek a kollaboráció árán, bár szűk korlátok között, de fennmaradtak - efféle megpró- báltatásaik során is eszközei voltak a hívek megszentelődésének, hiszen érvényesen kereszteltek, áldoztattak, eskettek (még ha, tudomásunk szerint, némelyikükben elő is írták a kereszteltek, egyházi házasságra lépők, eltemetettek jegyzéke átadását az egy- házügyi hivatalnak, aminek súlyos következményei lehettek adott esetben).

Leningrád-Novgorodi metropolita (aki római látogatása során 1. János Pál karjaiban hunyt d): ״Emlékezzen szavaimra, Romano atya: eljön az idő, és a valódi szabadság kerekedik felül, de vajon tudunk-e élni vele akkor Isten ügyének hasznára?" - ״Azt keresni egymásnál, ami közelít...", beszélgetés Scalfi atyával, in CcmpHHacra-KoMyHio. JlbBÍB, 1998/4.

N. BERGYAJEV ״Isten országa és a császár országa" c. tanulmánya (in Puty, 1, 1925, szept. Párizs, 30-45) hasznos történelmi-teológiai összegzést nyújt a vizsgált kategóriák értelmezése dinamikájáról, ízelítőként idézzük egy részletet az általa is Keleten-Nyugaton meghaladottnak minősített teokrácia jelenségéről, az egyházszakadás történelmi következményei elemzésével kapcsolatban: ״Az Egyházak elkülönülésének fatális ténye, ami a kereszténység legnagyobb kudarca volt a történelemben, elősegítette a két irányzat, a két kísértés megerősödését, Keleten a cezaropapizmusét, Nyugaton a pápacezarizmusét. Feltételezhetjük még azt is, hogy, ha nem történt volna meg az egyházszakadás, sohase lett volna olyan nagy mértékű Keleten a császári teokrácia és Nyugaton a pápai teokrácia." (op.cit.,38 - teokrácia - ״istenuralom", amelyben a legfőbb hatalom az egyházi főhatalommal is rendelkező császár vagy a papság kezében van).

Vö. RAHNER, op.cit., 140-141. Megjegyezhetjük, hogy ha Júdás túléli árulását és megtér, (vagy akár a gonosz által részben továbbra is megszállottan, megtérést imitál), majd apostoltársaihoz hasonlóan helyi keresztény közösségeket alapított volna, azok ugyanúgy Egyházak lettek volna, mint pl. a páliak - szentek, mivel, még ebben a képzelt esetben is, nem a részegyház vezetőjének személye, hanem az Úr által küldött és a közösségben munkáló Lélek hitelesíti azokat Egyházakként, ha az emberi okoskodás vagy gonoszság miatt a keresztény hitvallás, a tanítás lényegi elemei nem sérültek meg bennük.

126