Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Puskás László: Gondolatok az orosz ortodox egyház 20. századi történetéről
A könyv címe szerint egyháztörténet, ezért legelőbb is közelítsünk fogalmához, em- lítsük meg elvárásainkat műfajával kapcsolatban. Tanárunk, boldogemlékű Szántó Konrád OFM művéből idézzük: ״Az egyháztörténelem az a teológiai tudomány, amely a Krisztus által alapított üdvösség! intézménynek és láthatatlan kegyelmi életközös- ségnek, Krisztus titokzatos testének, az Egyháznak térben és időben történő kibonta- hozásával foglalkozik. Ezzel kapcsolatban kutatja az Egyház térben és időben való megjelenését és kiteljesedését, belső és külső fejlődését, megrajzolva e fejlődés világos és tudományosan megalapozott képét... Az egyháztörténelem azonban nem csak teoló- giai, hanem történeti tudomány is. Mint ilyen a történelemtudományok módszereit mindenben alkalmazza, ezekkel a módszerekkel dolgozza föl az Egyháznak az emberi társadalomban kibontakozó történetét... Anyagát a kritikailag hitelesített forrásokból meríti, és a tudományosan elfogadott és okaira visszavezetett, Egyházzal összefüggő eseményeket módszeresen feldolgozva és rendszerbe foglalva közli.6״ Az Egyház tehát látható, intézményeiben és tagjaiban, vezetőiben, azok cselekede- teiben megnyilvánuló történelmi valóság is, amely sajátos hivatása kiteljesítésén kívül egyben aktív alakítója, olykor szenvedő alanya is az őt körülvevő világnak. Krisztus Egyháza - empirikusan megtapasztalható jelenségként - egymástól füg- getlen, sőt egyes vonatkozásokban akár korábbi és mai értelmezésében egy-egy egy- mást kizáró és szembenálló princípiumot is hordozó, egymástól történelmileg már ré- gén elkülönült, érdemben azonos hitvallású, de az azonosan vallott szentségekben va- ló közösséget nem gyakorló, sőt tiltó keresztény Egyházakat is jelent (ilyenek az Or- todox és a Katolikus Egyházak - jelzőik mai, az eredetihez képest tévesen szűkítettje- lentéstartalmában); Krisztus ugyanazon Egyházát jelentik az egymással történelmileg is változó és eltérő módon aggregált, hit- és szentségi egységben levő, de külön sajá- tosságokkal rendelkező, sui iuris Egyházak is (ebben az értelemben ilyenek egymás- hoz viszonyítva az autokefál Ortodox Egyházak valamint a Latin (Nyugati-Római) és Keleti Katolikus Egyházak közösségei). Azaz Krisztus Egy Egyháza egyben külön, eltérő fokozatú autonómiával rendelke- ző jogi személyek nagyobb számát is jelenti, amelyek sok más ״világi" jogi személy között és mellett (itt elsősorban az államokra utalunk), velük valamilyen viszonyú- lásban léteznek a történelemben és a világ kultúrájában. Az Egyháztörténetet ebben az aspektusaiban így még a jogtörténet, vagy szélesebb relációban a kultúra története, és általában a történelemtudomány és segédtudományai szokásos eszközeivel is megkö- zelíthetjük. teles és bő források állhatták a szerző rendelkezésére, érezhetően különbözik az írás többi részétől. - in A. CMHPHOB, YracmHe nenoMHuaiomHe b Sere BpeMeiiH (A kialudt nem-kommerálók az idők futásában), in CuMeon (SIMVOL) N>’40, 1998 Bibliothéque Slave de Paris, 159-269. - szerk. biz.: X. Léon-Dufour s.j., Párizs, Sz.Averincev akad., Moszkva stb., 189 és 198, ill. 81 jegyzet. (Az Egyház vezetőjének kommerálása, a róla való megemlékezés a Liturgiában, különösen a Keleti Egyházakban, hagyományosan fontos jele fennhatósága és a vele való egység elismerésének - 1. az adott emlékirat ortodox nem kommerálói, akik árulónak tartották az Orosz Egyház vezetőjét és így jelezték azt, hogy nem értenek vele egyet. A kérdés fontosságáról a görögkatolikusoknál (azaz hogy a pápa említése a vele való communio jele és elhagyása a közösség megtagadása - 1. PLISKÁS, L. Romzsa Tódor élete és haldia, Budapest 1998, 110. A forrástörténethez még megjegyezzük, hogy az említett Szmirnov-emlékek, egyéb források meglétét és sorsát, elkallódását vagy megsemmisítését említve, tájékoztatnak pl. Alexij Szimánszkij metropolita, 1945-től pátriárka francia-nyelvű naplója létczé- séről is - de aligha reménykedhetünk abban, hogy az is fennmaradt (1. 96 j.). <' SZÁNTÓ, K., op.cit., 14-15. 124
