Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Puskás László: Gondolatok az orosz ortodox egyház 20. századi történetéről
Mindamellett kiadása - hiánypótló jellege miatt, hiszen nincs tudomásunk arról, hogy magyarul valaha is megkísérelték volna egy efféle monografikus igényű publi- káció megjelentetését az Orosz Ortodox Egyházról - igen pozitív esemény, mivel eddig érdemben ismeretlen anyagokat tartalmaz, különösen a 20. sz.-i Cipin-féle részben, amit így típusa szerint etiológiának, az előttünk elrejtett múlt megközelítésének is nevezhetünk.2 Ismertetésünkben leginkább Cipin krónikájára kívánunk reflektálni - éppen azért, mert jelenleg és talán hosszabb ideig esetleg pont ez a kiadvány lehet az érdemi meg- határozója a magyar olvasó erre a történelmi időszakra és Egyházra vonatkozó egy- háztörténeti ismereteinek. Ezért is látjuk fontosnak, hogy legalább jelzésszinten rög- zítsünk néhány gondolatot, amelyek fontosak lehetnek a mű ismeretanyagának per- cepciójához. Előbb néhány megfontolás a szerzővel kapcsolatban: Kétségtelen, hogy igen jó forrás a ״belülről" látott és megélt leírás, ahogy az utószó jellemzi Cipin művét, bár ebben az összefüggésben erős túlzásnak érezzük az egyházi történetírás ״keleti-nyugati" megközelítésére való utalást az Onasch- ill. Cipin-részek módszertani eltéréseiből kifolyólag. ״Az Egyházak öntudatában található meg az a mérce, melynek fényében ezek az Egyházak önmagukat értelmezik3״, és a tárgyalt rész szerzője - hivatásos ortodox teológus, aki nyilván élvezi hierarchája egyetértését, ezért munkája bizonyos, értelemben hivatalos állásfoglalásként is minősíthető. Azonban már itt valószínűsíthető, hogy éppen emiatt a kép szükségképpen egyol- dalú - ebből a műből eleve aligha kaphat viszonylag teljes és minden részletében helyt- álló képet a magyar olvasó az Orosz Ortodox Egyház 20. sz.-i történetéről és annak eseti külső összefüggéseiről. Hiszen szerzőjének személyes pozíciója miatt is szem előtt kellett tartania műve esetleges egyházpolitikai kihatásait - ami egy bizonyos öncen- zúrát nyilván jelent. De talán a jogfolytonosság elvének betű szerinti értelmezése mi- att se lehetne élvárni tőle, hogy pl. Egyháza tényleges korabeli vezetőit az ateista ál- lám kollaboránsainak nevezze, még akkor sem, ha ez az általa közölt anyagokból és összefüggéseikből olykor világosan kitűnik. Szerzőnk feltétlenül lojális az Egyházzal, Egyházával kapcsolatban, ahogy ez természetes a teológus részéről, azonban Egyhá- za mindenkori legfelsőbb vezetőjével szembeni lojalitása az, ami, úgy tűnik, olykor gátolja őt abban, hogy a teljes igazság feltárását kísérelje meg, pedig a ״teljes igazság fényében sokkal nyilvánvalóbbá válik a Szentlélek közreműködése, mint az elkendő- zött gyarlóságok és féligazságok homályában". Pedig ״az egyháztörténetnek az Egy- ház önkritikáját kellene szolgálnia azzal, hogy szembeszáll az Egyháznak az elmélet ג Az etiológia fogalma - K. RAHNER, H. VORLGRIMLER, Teológiai kisszótár, Budapest, 1980, 745. Vlagyiszláv Cipin atyáról itt jegyezzük meg, hogy 1994-ben jelent meg terjedelmes tankönyve az Ortodox Kánonjogról is, amelyre egyébként ugyanúgy vonatkoztathatók a tárgyalt egyháztörténeti mű említett módszertani és stílusjegyei. így erre a művére is talán megfeleló'bb cím lenne ״Az Ortodox Kánonjog krónikája". (Forrásait itt végjegyzetben közli. Egyébként azok valószínűleg tárgyalt egyháztörténeti művében is megvoltak, és a magyar szerkesztő hagyta ki őket, ahogy az Onasch-féléket is). J H. DÖRING, Grundriss dér Ekklesiologie, Darmstadt, 1986,232. 122
