Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: A Dominus Iesus nyilatkozat és a "nővér-egyház" kifejezés használata
A további négy cikkely a teológiailag pontos használatról ad útmutatást. Sajátos ér- telemben a testvér-egyházak kifejezés kizárólag a helyi egyházakra vonatkoztatható illetőleg a helyi egyházak csoportjaira, a patriarkátusokra vagy az egyháztartomá- nyokra. A tesvér-egyház kifejezést mindig szabatosan kell alkalmazni figyelve arra, amit a hitvallásban mondunk, hogy az ״egy, szent, katolikus és apostoli" Egyház nem nővére, hanem anyja valamennyi helyi Egyháznak. Használhatjuk a testvér-egyház kifejezést sajátos értelemben a nem katolikus egy- házakra is, de csak azokra az egyházi közösségekre melyek megőrizték az érvényes püspökséget és az eukarisztiát. A római Egyház mint helyi Egyház nevezhető vala- mennyi helyi Egyház nővérének. Valójában azonban csak egy Egyház, az ״egy, szent, katolikus és apostoli" Egyház létezik, ezért az ״egyházak" kifejezés soha nem jelentheti a helyi Egyházakat. Ebben az esetben nem csak kifejezetten terminológiai kérdésről van szó, hanem a katolikus hit alapvető igazságának tiszteletben tartásáról, vagyis Jézus Krisztus Egyházának egyet- lenségéről. Még azt sem lehet mondani, hogy az ״egy, szent, katolikus és apostoli" Egyház egy helyi Egyház vagy egyházcsoport nővére. Ez óriási teológiai nehézséget okoz az öku- menikus párbeszédben: hogyan gondolja a római Egyház, hogy ő az egyetlen Egyház, amikor az ortodox Egyház is hasonlót állít önmagáról? A Hittani Kongregáció ezzel a pontosítással szeretné elkerülni többek között a ״mi két egyházaink" megfogalmazást is, amikor ezt a Katolikus Egyházra és az Ortodox Egyházra is alkalmazzák, mely félreértések és fogalmi zavarok forrása lehet. 3. Célt tévesztett vádak A legfontosabb, amit le kell szögezni, hogy a Dominus Iesus nem az ökumenizmus- ról szól, hanem ahogy az alcímben is szerepel, Krisztusról és az Egyházról. A cél Jé- zus Krisztusnak, mint Úrnak az elismerése volt ebben a szent évben, minthogy a ju- bileum középpontjában, a nagy találkozók és rendezvények mögött is ennek a lénye- ges szempontnak a kiemelése húzódott meg. Az Egyház feje Krisztus, aki immár két- ezer éve vezeti az általa alapított közösséget. Korunkban éppen az egyházfelfogás vált bizonytalanná és ez a szöveg egyszerűen azt összegzi és újra kimondja, amit az Egy- ház mindig is vallott és hitt. Nincs új elem ebben az iratban. A II. Vatikáni Zsinatra és a pápai megnyilatkozásokra épülő tanítás összegző módon van jelen e rövid doku- mentumban. A nővér illetve testvér-egyházakkal kapcsolatos megállapításokra szintén igaz, hogy nem új keletűek. A II. Vatikáni Zsinati és tanítóhivatali megnyilatkozások, a testvér-egyház kifejezés használata tekintetében rendkívül következetesek.18 II. János Pál pápa szerint azonban itt mutatkozik meg, hogy a teljes közösségre vivő módszer az igazság dialógusa, melyet a szeretet dialógusa tart fönn és táplál.19 Alapvető az is, hogy ez a pontosítás nem irányult sem az ökumenében résztvevő keresztény feleke- zetek, sem pedig a párbeszéd ellen, mely folyamat a Katolikus Egyház részéről egyér״ Unitatis Redintegratio (1965), 14; II. János Pál, Slavorum apostoli (1985), 4; Ut unum sint (1995), 55-87 . II. János Pál, Ut unum sint (1995), 60. 119 19
