Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)

1999 / 3-4. szám - Boda László: Jézus Krisztus mint erkölcstanító

c. Az irgalmas szamaritánus példabeszéde egyszerre vonatkozik az ellenségszeretet- re s azon belül arra, hogy különlegesen veszélyeztetett élethelyzetben, egy rászoruló embertársról van szó (Lk 10,33). S hogy ez mennyire az emberisség igénye s nem le- hetetlen követelmény, kiderül abból, hogy hasonló esetben még a mai jog is előírja a segítségnyújtás kötelezettségét, ha valaki úgy fekszik sebesülten az útszélen, hogy egy másik autó gázolta el, majd annak vezetője cserben hagyta. A példabeszéd ugyanak- kor rejtetten utal Isten országára is, egyben pedig a faji előítéletek feloldását tanítja. Az sem mellékes, hogy az irgalmas szeretet kérdésében Jézus nem az érzelemre helyezi a hangsúlyt, hanem a cselekedetre, mellékesen még annak egyetemesíthető voltát is ér- zékeltetve: ״Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél" (Lk 10,37).

d. A két fiúról szóló példabeszéd különösen sokat mond korunk számára, amely- ben a verbális és reális kereszténység kérdését maga az élet veti fel és teológusok ref- lektálnak rá.15 Van, aki szóban igent mond a hívásra, magatartásában azonban nem igazodik ehhez. Van viszont olyan is, aki nem-hívőnek vallja magát, de lelkiismerete szavát követi és a maga hivatáskörében kész szolgálni embertársait. Isten országába pedig nem az megy be, aki csak mondja, hogy ״Uram, Uram" (Mt 7,21).

Ha Jézusban az erkölcstanítót keressük, a keresztény etika ide vonatkozó szem- pontjai, különösen az erények adják meg a keretet a megközelítéshez. Nem szabad el- felejteni, hogy az evangéliumi aranyszabállyal Jézus humánetikailag is a leghatáso- sabb elvet hirdeti meg, amit nem hívő etikusok is elismernek (még Hobbes sem kivétel!).16 Ezzel is jelzi, hogy a természetfölötti nem ellensége a természetes etikai ér- tékeknek, hanem beteljesítője. Milyen erények jellemezték igazolhatóan a Názáreti Mestert?

e. A négy sarkalatos erény tekintetében néhány utalás elegendő annak bizonyításé- ra, hogy ebben is mennyire példamutató. Okossága, sőt bölcsessége közmondásos. Elég válaszaira hivatkozni, amikor dilemmaszerű kelepcébe akarják csalni ״Szabad-e adót fizetni a császárnak?" (Mt 22,17). Igazságossága azonban meghökkentő, amikor példabeszédében a munkások kifizetésénél a gazda a később érkezőknek is annyit ad, mint a korábban jöttéknek (Mt 20. f.). Élesen jelzi ezzel, hogy Isten irgalma fölülmúl- ja az emberi érdekek számítgatásait. A példabeszédbeli gazda gesztusa persze jogilag sem kifogásolható, hiszen eljárásmódja nagylelkűségét jelzi a későbben érkezők iránt (s ez már rejtett utalás a pogányokból lett keresztényekre). Jézus önmérséklete, asz- kézise az ószövetség hagyományának megszentelésével - pusztai böjt - s még inkább a hivatás-aszkézis vállalásával igazolható. Jellemző erre, amikor például tanítása so- rán nincs hová fejét lehajtania (Mt 8,10). Bátorsága megmutatkozik abban, hogy - mint a Keresztelő - ő is nyíltan szemébe mondja a gazdagoknak bűneiket és ujjat mer húzni a hatalmasokkal, szolidaritásban a prófétákkal. S megváltó kereszthalálában

15 A verbális és reális hit a két fiúról szóló példabeszédben egyértelmű megfogalmazást nyer. Egyik csak mondja, hogy kimegy a szőlőbe, de nem teszi. A másik nemet mond, aztán mégis kimegy. A példa- beszéd üzenete majdhogynem lappangott az elmúlt századokban. Korunkban viszont különlegesen aktuális, persze a politikában is, ahol a kimondott szó mögül hiányzik a személy és a valóság arany- fedezete.

16 A 18. sz. angol moralistái - előttük már Hobbes is - sorozatban hangsúlyozzák az evangéliumi aranyszabály humánetikai jelentőségét mint elvitathatatlan elvet, melynek érvényességét egy ateis- ta is beláthatja. A metaetika képviselői közül különösen G. M. Hare emeli ki és teszi meg egyik feje- zetének mottójává. Ld. Freiheit und Vernunft. 1973, Pathmos kd. 103.

85