Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Perczel István: Isten felfoghatatlansága és leereszkedése. Szent Ágoston és Aranyszájú Szent János metafizikája és misztikája
minden tapasztalatát leszűrten, teológiai- lag kiértékelve adta elő. A leriniumi ״szer- zetes köztársaság" amolyan ókori Athosz volt. Cassianust Aranyszájú Szent János szentelte diakónussá, Rómában szentelték pappá, innen ment Massigliaba, ahol nagy tekintélyű apát lett. Szent Ágoston- nal - nem személyesen - vitába bonyolódott a kegyelemtan kérdésében, amiért ״semipelagianus"-nak minősítették. A kötet gondozója, Somorjai Ádám kiváló munkát végzett, ami a szentírási index közlését illeti, de talán hiányolhatjuk a modern bibliogárifa közlését. Vanyó László PERCZEL ISTVÁN Isten felfoghatatlansága és leereszkedése Szent Ágoston és Aranyszájú Szent János metafizikája és misztikája Atlantisz, Budapest, 1999. 241. old. A munka az egyházatyák jobb megér- tetését ígéri, és nagyjából két kortárs egy- házatyát dolgoz fel. A szerző pontosítja célkitűzését, amikor az alcímben megadja ״metafizika" és ״misztika" kulcsszavakat. Az olvasóban eleve felmerül a kérdés, hogy milyen alapon kerül egymás mellé ez a két annyira különböző szellemi alka- tú egyházatya? A szerző tudatában van a nehézségnek, amit bevezető mérlegelései elárulnak, de mégis ״végigerőszakolja" koncepcióját. Minden tudományos fegy- verzete ellenére is melléfogás a munka. Mert nem tisztázza, mit ért ״misztikán", ami ma igen sokrétű fogalom, vajon a középkori látomásos, pszichológiai jelle- gű misztikát, vagy a ״misztérium-teoló- giát", amely a szakramentális teológia ta- Iáján sarjadt, és legteljesebb formáját a Pszeudo-Dionüsziosz-féle korpuszban ér- te el. De mi köze ehhez akár Khrüszosz- tomosznak, akár Szent Ágostonnak? A két egyházatya összehozása igencsak al- kalmi, meglapozatlan, két egymás mellé tett tanulmány. Amilyen erős a szír teo- lógia koncentrálása a misztériumra, olyan halvány ez Szent Ágostonnál. Az antiochiai teológia mindig inkább ״kitért" a teológia és filozófiai kérdésfelvetés szembesítése elől, Ágoston azonban nem. A 4. századi antiochiai teológusoknál a negatív teológia reakció az újarianizmus szélsőséges racionalizmusára. A könyv szerzője a bibliográfiában az ebben a kér- désben éppen mértékadó szerzőket (Hend- rikx, E. megjelent a Wege der Forschung sorozatban, a Zum Augustinus Ger- sprach der Gegewart I-II, kötetekben, Marrou, H-L, Saint Augustin et 1 ange, Une legende médiévale, L homme devant Dieu, Mélanges offerts au Pere H. De Lu- bac, II, Théologie, 57, Aubier, Paris, Vol. 2. 137-149. old., de említhetjük Lossky munkáit is) mellőzte, akik ebben a kér- désben igazán ״nyomot hagytak" a tudó- mányos irodalomban. Jó lett volna véle- ményüket figyelembe venni. Az ún. ״misztikus teológia" furcsa módon az ״órigenizmus" vonalán fejlődött ki, és a Pszeudo-Dionüsziosz-korpusz ennek a végső desztillált formája. Ha a szerző pél- dának okáért Nüsszai Szent Gergelyt vá- lasztja kiindulásul, bizonyára hitelesebb következtetésekre juthatott volna. VL.
