Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Vanyó László: Baán István: Justinianus császár teológiája
nélkül, sokoldalú, konstruktív, kiegyen- súlyozott teológiát adjunk, a hit és a ke- resztény élet saját egyéni és közösségi tér- heinek és nehéz tapasztalatainak gazdag- ságával, realista egyházszeretettel. Ha mindezt meggondoljuk, akkor hálás érdeklődéssel tekinthetünk a most megin- dúlt AMATECA kiadása elé, amely meg- győződésem szerint korszakhatárt jelent a magyar teológia történetében. Erdő Péter BAÁN ISTVÁN Justinianus császár teológiája Varia Byzantina, Bizánc világa II., Budapest, 1977. 201. old. Senki sem vállalkozik hálás feladatra, aki az 5. század legjelentősebb bizánci császárának, Justinianusnak, teológiai értékelését kísérli meg. Az utókor- okkal vagy ok nélkül- nagyon különböző véle- ményeket fogalmazott meg. Természete- sen mindig igen kényes a kérdés, ha egy uralkodó teológus is, és a trón szempont- jait egyezteti az egyház szempontjaival, mert aligha kerüli el a gyanúsítást, hogy ״politikai teológiát" alkot, bámennyire is értsen volt a teológiához, ami tagadhatat- lan Justinianus esetében. Számára a tétel egyszerre volt teológiai és politikai: ah- hoz, hogy a birodalomban egységet te- remtsen, valamilyen közös nevezőt kellett keresnie, amelyben a nesztorianusok, khalkedonianusok, monofiziták meg- egyeznek. Célkitűzése érdekében formálta ki ún. ״újkhalkedonianus krisztológiá- ját", amelynek lényege: a khalkedoni dogmát úgy lehet megmenteni a ״nesz- torianizmus" gyanújától, ha a 431-es efezusi ״Kürillosz atyánk" szellemében interpretáljuk. Ez azonban olyan ״rein- terpretatio" volt, amelyen maga Alexand- riai Kürillosz 433-ban, amikor egységre lépett az antiochiaiakkal, már túllépett. Igaz, hogy az alexandriai pátriárka maga leveleiben úgy értelmezte lépését, hogy neki semmit sem kellett feladnia korábbi álláspontjából, ami a lényeget illetően el- fogadható. A terminológia azonban nagy úr lett. A monofiziták nem a 433-as Kürillosz atyánk-ra hivatkoztak, hanem a 431-esre. Ezt a két Kürillosz-képet a könyv nem elemzi. Róma pedig Flavia- nősz pátriárka mellett tartott ki, aki a 433-as alexandrisai-antiochiai egyezség éber őre volt. Kényes kérdés, de valójában Justinianus újkhalkedonianus törekvései sértették Leó pápa Khalkedonra kimon- dott igenjét. Baán I. könyve a római reak- ciókat Justinianus törekvéseire meglehe- tősen marginálisan kezeli, amit sajnos a későbbi zsinatok története nem igazol. Ugyancsak mellőzi azokat a tényeket, hogy miként bánt Vigilius pápával - hogy megérdemelten vagy érdemtelenül, az más kérdés-, de ami az 5. Egyetemes Zsinaton történt, az a ״theologia drasti- ca" kategóriájába tartozik, és ezért a Jus- tinianus által meg ״rendezett" zsinat receptiójával kapcsolatban a latin egyház- ban súlyos nehézségek jelentkeztek, ami- hez elég Nagy Szent Gergely szelíd, de epés megjegyzését felidézni: az első négy egyetemes zsinatot mint a négy evangéli- umot tiszteljük, és tiszteletben tartjuk az ötödiket is. A könyv érdeme, hogy a teológiai fo- galmak tisztázására koncentrál, hátrá- nya, hogy elhanyagolja azokat a törté- nelmi körülményeket, amelyek az 5. Egyetemes Zsinat döntéseit ״kierőszakol- ták״. 75 = Vanyó László
