Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Vanyó László: A Szent Lélek mint személy és adomány
talános magyar fordítása ״származik", ami azt a kérdést is felveti, hogy a ״szülött" (Fiú) származási módjával szemben a ״származott" kielégítő megjelölés-e.) Nem mindegy, hogy egyszerűen ״működésről" vagy ״cselekvésről" beszélünk. A ״működés" a természet dolga, a ״cselekvés" a személyé. A tevékenységi szférán belül ajánlatos lenne a megkülönböztetést érvényesíteni, ugyanúgy, ahogyan a krisztoló- giában is hosszú vita után ez sikerrel járt. Amikor a Lélek cselekszik, akkor személy. Ha cselekszik, akkor ״leszáll", mint Krisztus foganásánál, mint amikor leszállt Pün- kösdkor az Egyház születésekor. Működése állandó, hisz ״mindörökké veletek marad" (Jn 14,16). Ez küldetéséhez tartozik. Az elküldött Lélek azonban cselekszik, és cselek- vése, adományainak osztása tetszésén múlik, ami teljesen harmonizál is a kegyelem (kharisz, gratia) fogalmával. A Szent Lélek tehát működött az Ószövetségben, jelen van az Újszövetségben, vé- gigkísérte Jézus földi életét, és miközben folyton arra visszautal, előre is irányítja a te- kintetet az Egyház korszakára. A Szent Lélek tevékenységének két pólusa van, amelyek közül az egyik teljesen teocentrikus, a másik antropocentrikus, aminek következtében transzcendens és im- manens egyszerre. 6. A Lélek mint közbenjáró, közvetítő Isten és ember között Szent Irenaeus az ״incarnatio" teológusa, akinek recapitulatio-tana az Ige megtes- tesüléséhez kapcsolódik. Az Adversus Haereses szempontunkból azért is érdekes, mert a megtestesült Ige és a Szent Lélek működését összekapcsolta, látszólag bármennyire is szélsőségeket jelezhet a két fogalom: ״incarnatio" és ״Spiritus". A test a lélekre ren- delt, de a Léleknek van bizonyos ״gravitációja" a testesülés felé. Ez megnyilvánul mind az ember teremtésében, mind az Ige emberré válásában. A teremtéstől a megváltás ko- ráig a Lélek az Ige megtestesülésére koncentrál tevékenységében, de pünkösd után az új emberség létesítésére, arra irányul működése, hogy azt a ״recapitulaciót", amelyet az új Ádám, Krisztus jelent, a régi emberiség átalakításával ״sokasítsa". Az Üdvözítő vérének kiontása (effusio) párhuzamban áll a Szent Lélek kiárasztásával, amely szin- tén ״effusio", az Egyház elterjedése az egész földön szintén ״effusio". ״Miután tehát vérével megmentett minket az Úr, és lelkét a mi lelkűnkért odaadta, és testét a mi tes- tünkért, és miután kiárasztotta az Atya Lelkét az Isten és ember egyesítésére és közös- ségére, az emberekhez helyezte el az embert megtestesülése által, és eljövetelével szilár- dán és igazán megadta nekünk a romolhatatlanságot a vele való közösség által..."7 Ireneaeus recapitulatio-tana apokatasztaszisz-tanná tágul, mert az összefoglalás- hoz tartozik a helyreállítás, amikor a Szent Lélek a ״képmást" (eikón), a ״hasonlatos״Suo igitur sanguine redimente nos Domino, et dante animam suam pro nostra anima, et carnem suam pro nostris carnibus, et effundente Spiritum Patris in adunitionem et communionem Dei et hominis, ad homines quidem deponente Deum et Spiritum, ad Deum autem rursus imponente hominem per suam incarnationem et firme et vere in adventu suo donante nobis incorruptela, per communionem, quae est ad eum..." Adversus Haereses V,l,1. 65
